mérlegen a magyar iskola - Diagnosztikus Mérések Fejlesztése

7. Szocializáció, szociális viselkedés, személyiségfejlõdés
ban politikai kérdésekrõl (7.6. ábra). Bár a rendszerváltást követõen elõtérbe került
a politika az osztálytársakkal és a tanárokkal folytatott mindennapi beszélgetések
témáiban is, a három évvel késõbbi vizsgálat eredményei ugyanakkor már
azt mutatták, hogy a politikai jellegû témák megritkultak a személyközi interakciókban,
s a szüleiken kívül a fiatalok alig beszélgettek másokkal politikai kérdésekrõl.
Az 1991-es adatfelvétel idején a pedagógusok és diákok politikai témákat
érintõ kommunikációjának gyakoriságából még úgy tûnt, hogy a tanárok szerepet
fognak vállalni tanítványaik politikai fejlõdésének segítésében, a közgondolkodásban
bekövetkezett gyors változások miatt azonban a politikum jelentõsen
visszaesett az intézményes nevelés-oktatás keretei között.
%
60
1991 1994 1998
50
40
30
20
10
0
Szülõvel Osztálytárssal Más baráttal Testvérrel Tanárral Mással
7.6. ábra. A politikai beszélgetések gyakorisága különbözõ szerepkapcsolatokban
(Forrás: Csákó, Berényi, Bognár és Tomay, 2000, 57. o.)
A politikai attitûdök alakulása
Az 1980-as években és a rendszerváltást követõ idõszakban is nagyfokú tudományos
érdeklõdés mutatkozott a diákok politikával kapcsolatos attitûdjeinek
feltárására. A téma iránt érdeklõdõ szociológusok elsõsorban arra a kérdésre kívántak
választ kapni, vajon mennyire kedvelik a magyar diákok a politika világát.
Korábban már utaltunk rá, hogy az érzelmi beállítódás vizsgálatára irányuló
kutatásokban – a nemzetközi gyakorlathoz hasonlóan – hazánkban is a
percheroni szójegyzékmódszert alkalmazták leggyakrabban. Az 1982-ben
végzett ifjúsági vizsgálat eredményei a kutatók számára egyértelmûvé tették,
hogy a diákok nem kedvelik a politika világát: a politika a legkevésbé kedvelt
kifejezések csoportjába tartozott, a válaszadók 58%-a egyértelmûen negatív érzelmeket
társított a politika fogalmához (Szabó és Csepeli, 1984). A kutatók rá-
339