mérlegen a magyar iskola - Diagnosztikus Mérések Fejlesztése

Kárpáti Andrea és Pethõ Villõ
elismertté lett. Az elsõ, polgári iskolások körében végzett csoportos zeneiképesség-vizsgálat
1940-ben készült, és Szögi Endre nevéhez fûzõdik. Szögi
a tesztfeladatokat többször átdolgozta, 1948-ban és 1949-ben Szegeden,
Gyõrben és Békéstarhoson folytatta a megkezdett munkát. A zeneiképesség-vizsgálatok
elsõ kísérletei útmutatásként szolgáltak a jövõ számára.
A felsorolt vizsgálatok nagy része a zenei folyamatból indult ki, a zenei emlékezõtehetséget
vizsgálták, de több kísérletben törekedtek a személyiség
megismerésére is (Dombi, 1999).
A zenei képességek vizsgálata a zenepszichológia kiemelt területei közé
tartozott a századfordulón és tartozik ma is. A „zenei képesség” fogalmának
meghatározására több elgondolás is született, ezek közül kettõt emelnénk
ki: „Minden zenei képesség minõsíthetõ a ritmus, a dinamika, a dallam, a
hangszín vagy a harmónia dimenziója szerint, vagyis nincs olyan zenei képesség,
amely ne tartozna az öt dimenzió valamelyikéhez.” (Erõs, 1993, 19.
o.) „Zenei képességen sok faktor összessége értendõ. Idetartoznak a hangszeres
és éneklési képességek, a zenespecifikus kognitív folyamatok, az érzelmi
és zenei tapasztalatok, a motiváció, a zenei preferenciák, attitûdök és
érdeklõdés.” (Gembris, 1997, 488. o., idézi Turmezeyné, Máth és Balogh,
2005, 207. o.)
A képességek rendszerezésével kapcsolatosan számos modell ismeretes,
melyek különbözõ szempontok szerint csoportosított különbözõ számú képességet
foglalnak magukba. Seashore (1919) a zenei tehetség egészének
modellezésére törekedett 25 képesség kiválasztásával, melyek között a zenétõl
független képességek is helyet kaptak (pl. általános értelmi adottság).
König (1922) kilenc reproduktív képességet összesítve határozta meg a zenei
képesség fogalmát. Szögi (1940) a reproduktív tesztek mellett a zenei stílusbeli
érzéket és beleélési képességet is vizsgálta. Tyeplov (1960) modelljében
három képességet emelt ki: hangrendszerérzék, a hallási képzetek felidézésének
képessége, a zenei ritmikai érzék. Erõs Istvánné (1993)
alapképesség-modellje öt dimenzióhoz (ritmus, dinamika, dallam, hangszín
és harmónia) 14 képességet rendel. Az évek során a számos modellhez számos
teszt készült, ezeknek egy része standardizált. Az elsõ képességvizsgálatokat
Carl Stumpf végezte 1883-ban, az elsõ csoportteszt Wilhelm Wundt
(1902) nevéhez fûzõdik (Dombi, 1992; Erõs, 1993).
Az elsõ magyar zeneiképesség-vizsgálatok során többnyire egyéni megfigyelések
alapján következtettek a képességek fokára és változására. Révész
Géza az elsõ egyéni megfigyelésen alapuló vizsgálatokat követõen cso-
514