mérlegen a magyar iskola - Diagnosztikus Mérések Fejlesztése

4. Anyanyelvi tudásszintmérések és képességvizsgálatok
készségeit, ismereteit, így több alkalommal sor került már különbözõ életkorú
diákok anyanyelvi tudásának, helyesírási készségének felmérésére is.
Az 1996/97-es tanévben lebonyolított vizsgálat eredményeirõl Pavlik
Oszkárné (1997) ad átfogó képet. Az önkormányzati fenntartású fõvárosi iskolák
tanulói populációját reprezentatívan jellemzõ mintán lezajlott vizsgálat
4. (N = 1818) és 6. évfolyamos (N = 1673) diákok körében történt.
A nyelvtani-helyesírási felmérést négy ekvivalens feladatlap segítségével
valósították meg, melyben a Nemzeti alaptanterv (1995) követelményrendszerét
vizsgálták; a tanulók nyelvtani tantárgyi tudása mellett vizsgálták az
íráskészséget és a helyesírás több problémakörét is. A 4. osztályos tanulókat
a felmérés szerint gyenge írásfegyelem jellemzi, gyakran elõfordul írásukban
az idõtartam jelölésének hiányossága, a betûcsere, illetve -kihagyás
(Pavlik, 1997). Szilágyiné (1997) emellett kiemeli, hogy a korábbi teljesítménymérések
eredményeihez képest a negyedik osztályos tanulók helyesírásában
lassú javulás figyelhetõ meg. A hatodik osztályosok helyesírási teljesítményét
jellemezve Pavlikné (1997) és Hercegfalvi (1996) egyaránt kiemeli,
hogy a tollbamondási feladatban a diákok jobb eredményt mutatnak a
helyesírás terén, mint az e készséget mérõ tesztfeladatokban.
Bakonyiné (2008) a 2004/2005-ös, illetve a 2005/2006-os tanévben 4., 6.,
8., 10. és 12. évfolyamos bajai tanulók körében (az elsõ mérési ponton
N = 1694; a másodikon N = 1520) végzett empirikus mérésében a helyesírás
egy speciális problémakörét, a központozás elsajátítását kutatta. A szerzõ
évfolyamonként emelkedõ mondatszámú tollbamondási feladatok segítségével
az írásjelhasználat négy jellemzõ területét mérte fel: vizsgálta a mondatvégi,
a tagmondatok, illetve a mondatrészek közötti és a szövegbe ékelõdést
jelzõ írásjelek használatát. A 4.9. táblázatban közölt eredményei azt
mutatják, hogy a két mérési pont között valamennyi évfolyamon szignifikánsan
javult a központozás, viszont a magasabb évfolyamokon egészen a
10. évfolyamig a hibák számának növekedését tapasztalhatjuk, és csak a
12. évfolyamon jelentkezik csökkenés.
A szerzõ minden évfolyamon szignifikáns (p < 0,01) összefüggést talált az
írásjelhasználatban elõforduló hibák és az egyéb helyesírási hibák száma között.
A korrelációs együtthatók értéke alapján megállapíthatjuk, hogy az összefüggés
mértéke 4. évfolyamon a leggyengébb (r = 0,54), majd 6. (r = 0,65) és 8. (r = 0,74)
osztályban erõsödést tapasztalunk, 10. (r = 0,70) és 12. (r = 0,71) évfolyamra pedig
némiképp csökken a központozási és az egyéb helyesírási hibák megjelenésének
korrelációja, viszont továbbra is erõs és szignifikáns marad.
215