mérlegen a magyar iskola - Diagnosztikus Mérések Fejlesztése

D. Molnár Éva, Molnár Edit Katalin és Józsa Krisztián
az általános iskolai korosztálynál a lányok mutattak összességében jobb teljesítményt,
addig a 10. évfolyam esetében nincs 1%p a lányok és a fiúk teljesítménye
között; az érettségizõ korosztálynál pedig fordulat következik be:
a számukra kidolgozott nehezebb szövegek és kérdések esetében a fiúk
5%p-tal nyújtottak jobb teljesítményt, mint a lányok (Horváth, 1996, 1997).
A településtípus szerint az általános iskolai korosztálynál (3–8. évfolyam)
a budapesti, illetve a városi iskolák kategóriáinak elõnye az életkor elõrehaladtával
fokozatosan nõ: míg 3. évfolyamon alig 5%p a teljesítménykülönbség
Budapest és a megyeszékhelyek, illetve a községek között, addig 8. évfolyamra
ez a különbség 12%p-ra nõ az elõbbiek javára (Andor és Vári, 1997).
Ez a különbség minden szövegtípusnál érvényesül (Horváth, 1997).
A különbözõ mérések eredményeit összehasonlítva megállapítható, hogy
a településtípus szerinti teljesítménybeli különbség évrõl évre nõtt a két pólust
képviselõ fõvárosi és községi gyerekek között. A 8. évfolyamos eredmények
a ’91, ’95 és ’97-es mérési pontokból érdekes jelenséget tárnak fel:
míg a fõvárosi tanulók az átlaghoz viszonyítva jelentõs mértékben, a megyeszékhely
tanulói kisebb mértékben javították évrõl évre az eredményeiket,
addig az egyéb városi és a községi tanulók esetében évrõl évre romlás
figyelhetõ meg (Vári, 1999). Megjegyezzük, hogy az utóbbi idõben egyre
jelentõsebbé váló háttértényezõ szerepét, a szülõk iskolai végzettségét a
Monitor-mérések eredményeinek publikálásakor nem vonták be az elemzett
változók közé. Elsõsorban oktatáspolitikai okokból a településtípus szerinti
különbségeket elemezték, és nem vizsgálták, hogy a településtípusok közötti
különbségeket mennyiben magyarázza a szülõi végzettség.
Az 1997-ben lebonyolított Monitor-mérés adatait már modern tesztelméleti
eljárásokkal dolgozták fel, így ekkortól a nemzetközi mérésekben alkalmazott
standardizált pontszámokkal dolgoztak (Vári, 1999). A ’97-es eredményeket
ismertetõ szerzõ szerint „nem romlott tovább a tanulók szövegértési
teljesítménye” az elõzõ mérésekhez képest (Bérces, 1999, 104. o.), sõt enyhe
javulást is kimutatott. Hasonlóan az elõzõ mérési eredmények értékeléséhez,
itt is úgy határozták meg a fejlõdési irányt, hogy összevetették a hídfeladatokon
a ’95-ös méréshez képest rosszabbul, illetve jobban megoldott itemek
számát. Ez alapján a 4. évfolyamon a legnagyobb mértékû a javulás, a rosszul
teljesített itemek és a jól teljesített itemek aránya 13:24, a 8. évfolyamon kisebb
mértékû javulást diagnosztizáltak 21:27 aránnyal; a 10. évfolyamon
25:36, míg a 12. évfolyamon 28:38 aránnyal javult az elõzõ méréshez képest a
tanulók teljesítménye (Bérces, 1999). A hídfeladatok jellege azonban, ahogy
34