mérlegen a magyar iskola - Diagnosztikus Mérések Fejlesztése

5. Az idegen nyelvek tanulásának eredményessége
tatkoznak, mivel a diákokat tanulmányi eredményeik alapján sorolják nyelvi
csoportokba, ahol a tehetséges és gyorsabban haladó diákok intenzívebb
nyelvtanulási lehetõséghez jutnak hozzá, mint kevésbé tehetséges társaik
(Bors, Lugossy és Nikolov, 2001), ezzel is felnagyítva a meglévõ különbségeket
(Andor, 2000; Vágó, 2001). Mindezeket a tendenciákat hiba volna a
közoktatás egészébõl kiszakítva vizsgálni, mivel a jelenségek az idegen
nyelvek mellett a többi tantárgyakra is jellemzõek (Andor, 2000; Andor és
Liskó, 2000; Csapó, 1998, 2002).
A kutatási eredmények tanulsága szerint a közoktatás gyakorlatának jelentõs
részét ma is a hagyományos nyelvoktatás jellemzi, ahol a nyelvrõl
való tudás hangsúlyosabb a használható nyelvtudásnál. Annak ellenére,
hogy a kommunikatív alapelvek az elmúlt két évtizedben teret hódítottak a
Nemzeti alaptanterv minden elfogadott változatában, az egyéb hazai nyelvpedagógiai
dokumentumokban és tanárképzési programokban, a gyakorlatban
továbbra is a nyelvtani-fordító, drillezõ osztálytermi eljárások a jellemzõk
(Nikolov, 2003). A nyelvtanárok jelentõs része megszólalásainak alig
felében-kétharmadában használja a célnyelvet, az óraszervezés, fegyelmezés,
személyes kommunikáció az órán rendszerint magyarul zajlik (Nikolov,
1999, 2008). Nem meglepõ, hogy a diákok célnyelvhasználata ennél is lényegesen
alacsonyabb arányú (Nikolov, 2000, 2008). A kommunikatív elmélet
hatása a gyakorlatra nem minden intézményben jellemzõ.
A nyelvtanulás eltérõ fokú sikerének oka egyrészt a nyelvórákra jellemzõ
módszerekben, másrészt pedig a felmenõ rendszer hiányosságaiban keresendõ.
Az idegen nyelvi órák jelentõs része a nyelvtanárok elavult, a diákok
életkori sajátosságainak és érdeklõdésének nem megfelelõ nyelvelsajátítási
elméletét tükrözi. Komoly hiányosság, hogy a középiskolák nem fejlesztik
tovább azt, amit az általános iskolában a diákok megtanultak, így a folytonosság
hiánya miatt veszendõbe megy a korai nyelvi programok várható
nyeresége. Mindezek miatt az iskolában az ezredforduló után sem válhat
minden diák számára elérhetõvé a használható nyelvtudás, és a közoktatásból
kikerülõk nyelvtudásának átlagos szintje messze elmarad attól, amely
önállóan fejleszthetõ volna, egy élethosszon át fenntartható lenne. Komolyan
át kellene gondolni a befektetett munka és az elért eredmények közötti
összefüggéseket.
Az elemzésekbõl kibontakozó trendek kedvezõ irányba mutatnak, ennek
számos kézzelfogható jele látszik, de számos területen sok a tennivaló.
Elsõ helyen továbbra is az esélyegyenlõség biztosítása a feladat, mi-
279