mérlegen a magyar iskola - Diagnosztikus Mérések Fejlesztése

B. Németh Mária, Korom Erzsébet és Nagy Lászlóné
az egyik legjelentõsebb javulás itt ment végbe (Balázsi és mtsai., 2010b;
OECD, 2010b).
Magyarország az elsõ IEA-vizsgálatok – a FISS, de különösen a SISS – 14
éves populációjában a világ élvonalához tartozott, a TIMSS-felmérésekben
viszont hullámzó teljesítményt mutat. A nyolcadikosok 1995-ben a résztvevõk
második harmadára jellemzõ teljesítményük után 1999-ben ismét a rangsor
élére kerültek, majd 2003-ban és 2007-ben újra a mezõny második felében
végeztek. Ebben a korcsoportban 1995-ben és 2007-ben négy, 2003-ban öt
ország tanulóinak teljesítménye volt szignifikánsan jobb a magyarokénál.
1995-ben tíz, 1999-ben nyolc, 2003-ban két, 2007-ben pedig öt résztvevõtõl
nem különbözött szignifikánsan a nyolcadikosaink teljesítménye. 1999-ben a
3. ranghelyen, az elsõ kilenc, egymástól szignifikánsan nem különbözõ eredményt
produkáló ország között van hazánk. A hullámzó teljesítményre magyarázat
lehet, hogy a TIMSS-mérések alapkoncepcióikban ugyan megegyeztek,
részleteikben azonban különböztek. A közzétett feladatokat elemezve
kiderül, hogy a magyar természettudományos oktatás szemléletéhez és
gyakorlatához a FISS és a SISS után a TIMSS-R (1999) állt a legközelebb. Az
1995-ös, a 2003-as és a 2007-es TIMSS feladatainak realisztikus kontextusa,
illetve 2003-ban az STS-koncepciók megjelenése idegen volt a magyar tanulók
számára. Az természetes, hogy az ismerõs, az iskolaiakhoz hasonló feladattípusok
megoldásakor jobb eredmények születnek, de a változó teljesítmény
nem minden országra jellemzõ. Voltak/vannak országok, amelyek teljesítménye
kiegyensúlyozott, valamennyi TIMSS-felmérésben az élmezõny
tagja volt például Szingapúr, Korea vagy Japán.
Az IEA-vizsgálatok másik két populációjában (4. évfolyam és a középiskola
záró évfolyama) a magyar tanulók teljesítménye nem volt kiemelkedõ.
Ennek oka részben a 4. évfolyamon az alsó tagozatos természettudományos
tantervekben, részben az oktatási gyakorlatban keresendõ. A tantervelemzési
vizsgálatokból kiderült, hogy kisiskoláskorban kevés lehetõséget biztosítunk
a természettudományos megismerés, gondolkodás alapvetõ elemeinek kiépítésére.
A természettudományos ismeretek döntõ részének elsajátítása felsõ tagozaton,
azon belül is hetedik és nyolcadik évfolyamon történik.
Az IEA vizsgálataiban viszonylag jól szereplõ nyolcadikos tanulóink teljesítményének
tartalmi és kognitív dimenziók szerinti elemzése megmutatta,
hogy már a FISS- és a SISS-felmérésekben is elsõsorban az ismeretek
felidézését és egyszerû alkalmazását igénylõ feladatokban voltunk kiemelkedõen
eredményesek. A TIMSS-felmérések megerõsítették ezt a tapaszta-
180