mérlegen a magyar iskola - Diagnosztikus Mérések Fejlesztése

8. A tanulás affektív tényezõi
tainak (H-DMQ) alkalmazásával valósult meg (Józsa, 2007). A keresztmetszeti
adatfelvételre 2., 4., 6., 8. és 10. évfolyamon került sor. 7410 tanuló
önjellemzõ kérdõívét elemezték. Közülük 3504 tanulóról tanári,
3843 tanulóról pedig szülõi jellemzés is rendelkezésre állt. A minta a tanulók
szüleinek iskolai végzettsége, az ország területi lefedettsége, valamint
a tanuló neme szempontjából reprezentatív. A 10. évfolyamos minta reprezentatív
módon képezte le a gimnáziumba, szakközépiskolába, szakiskolába
járó tanulók arányát.
A vizsgálat szerint a szülõk vélekednek legpozitívabban a gyermekeik
motiváltságáról, többnyire az õ értékeléseikben a legmagasabbak az átlagok.
A tanári értékelések átlagai tipikusan a legalacsonyabbak. A tanulói
önjellemzések átlagai az elõzõ kettõ között helyezkednek el. A három értékelõ
motivációról alkotott képe meglehetõsen különbözõ, a korrelációk legfeljebb
közepes erõsségûek.
A három értékelõ átlagaként kiszámított mutató alapján elmondható,
hogy 2–4. osztály között nincs szignifikáns változás, 4–6. osztály között
5%-nyi a csökkenés. 6–8. osztály között stagnálás van, 8–10. osztály között
pedig ismét szignifikáns, 4%-nyi a csökkenés (8.2. ábra).
%p %
80
Tanuló
Szülõ
Pedagógus
PTS
75
70
65
60
Évfolyam
55
2. 4. 6. 8.
10.
Megjegyzés: PTS = pedagógus, tanuló, szülõ megítélésének az átlaga.
8.2. ábra. Az elsajátítási motiváció életkori változása (Józsa, 2007 alapján)
Ezek a csökkenési periódusok párhuzamba állíthatók a magyar iskolarendszer
szerkezeti váltásaival. A 4. osztály végén a gyerekek alsó tagozatból
felsõ tagozatba lépnek, ezzel jelentõsen megváltoznak a tanítási körülményeik.
Az alsó tagozatra jellemzõ egytanítós rendszert felváltja a szaktárgyi
375