Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

101
álláspont nem az evangéliumok szövegén, hanem a késıbbi keresztény hagyományban
gyökerezett inkább, elsısorban a páli levelek félreértelmezése 295 nyomán. Valójában az
evangéliumokban egyetlen olyan szöveghely sincsen, amelybıl arra következtethetnénk, hogy
Jézus szerint a Szentélyben folyó papi szolgálatok és az áldozatok ne lennének érvényesek, és
a Tóra parancsai bármiben is érvényüket vesztették volna ezeket illetıen.
Találunk olyan szövegrészeket, amelyek szerint az erkölcsös élet, Isten és ember iránti
szeretet, korrekt emberi kapcsolatok stb. fontosabbak az állat- vagy ételáldozatoknál, 296 illetve
hogy az utóbbiakat nem fogadja örömmel Isten, ha az elıbbiek területén valaki bőnben él; 297
de ezek a szövegrészek sehol sem állítják, hogy ennek alapján az áldozatok elhagyhatóak
lennének azok számára, akik az erkölcsi parancsokat tökéletesen megtartják. 298 Sıt egyes
helyeken explicite felszólít Jézus, hogy még ebben az esetben is végeztessék el a rituális
áldozat. 299 Rendszeresen feljárt a zarándokünnepekre, amikor pedig arról beszélt, hogy nem
biztos, hogy felmegy, 300 ezt annak a rabbinikus könnyítésnek megfelelıen tehette meg, amely
a városok védelmében megengedte, hogy bizonyos számú férfi saját városában, falujában
otthon maradhasson. 301 A Szentély épülete irányában nemhogy negatív nem volt, hanem
egyenesen a rajongásig féltı érzelmeket fejezett ki magatartásával, egyértelmően Isten és az
ima házaként nevezve meg azt, az annak adott adományokat Istennek adott adománynak
értelmezve. 302 Befizette a „kétdrachmát”, azaz a fél sékeles templomi adót, 303 bár
hangsúlyozta, hogy Isten fiaként nem tartozik adót fizetni Atyjának, mégis megtette, hogy ne
okozzon botrányt. 304 Mindent egybevetve, nem találunk olyan helyet, amely akár csak
implicite is utalna arra, hogy Jézus ne tartotta volna meg, vagy érvénytelenítette volna az Írás
erre vonatkozó rendelkezéseit.
A késıbbi, elpogányosodott, Pált félreértı keresztény hagyománynak az evangéliumi
szövegekbe való öntudatlan visszavetítésén kívül csak egyetlen olyan ok van, ami magukban
az evangéliumokban fölveti ezt a problémát: a Szentély elkerülhetetlen elpusztulásáról adott
295 Ezzel a kérdéssel majd ott részletesen foglalkozom.
296 Pl. Mk 12:32-34.
297 Pl. Mt 5:23-24.
298 Ez a szemlélet teljesen azonos a próféták (ld. pl. 1Sám 15:21-23, Zsolt 50:8-15, 51:18-19, Jes 1:11-17 stb.) és
a rabbinikus hagyomány szemléletével.
299 Mt 5:24.
300 Jn 7:2-10.
301 mChágígá 1:1, bChágígá 6a.
302 Mt 21:12-14, Mk 11:11-24, 12:41-44, Lk 19:45-48, 21:1-4, Jn 2:13-22, 4:20-24 stb.
303 Mt 17:24-27, vö.: mS’kálím 1:5, tS’kálím 2:4.
304 Ez az eset egyúttal feltárja, hogy Jézus bensıleg szabadnak érezte magát egyes parancsoktól, mégis jó szívvel
megtette ezeket pusztán azért, mert a Törvény elıírta. Ez mélyen zsidó gondolkodásmódra utal, amelyhez
hasonlót bıven találunk a rabbinikus irodalomban: Isten parancsainak pusztán azért is kell engedelmeskedni,
mert İ megparancsolta azokat. Jézus mentalitása szinte szélsıségesnek mondható az ilyen típusú
engedelmességet illetıen, lásd: Mt 3:13-15 (vö. még: Fil 2:5-8).