Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

177
többség támogatása áll az – emberi – vélemények mögött. A mennyei hang egyértelmően
közli, hogy a háláchá Eliézert követi, a többségi döntés alapján elfogadott, végül érvénybe is
lépı háláchá viszont az ellenkezı álláspontot. Isten a történet szerint nevetve veszi tudomásul,
hogy a többség İt is leszavazta. A humoros reakció mit sem változtat azon, hogy az
elfogadott, érvényes háláchá így eltér az İ akaratától, amelyet korábban a mennyei hang a
háláchának nevezett. Ezen a ponton felvetıdik az a kérdés is, hogy amikor a végül érvénybe
lépı háláchát mint a szóbeli Törvény részét annak idején kinyilatkoztatta Mózesnek a
Szinájon, mint olyat nyilatkoztatta ki, amely az İ felfogásától és Törvény-értelmezésétıl el
fog térni? Mindenesetre Rabbi Eliézer a többségi döntést – ekkor, életében egyetlen egyszer –
nem fogadta el, vállalva a kiközösítést is! Vajon ezzel a vele egyetértı Istent is
kiközösítették? Vagy Isten elfogadta a többségi határozatot, jóllehet az az İ mindentudó és
egyedül bölcs értelmezésétıl eltért, hogy megmeneküljön a kiközösítéstıl? Mindenesetre a
kiközösítést a történet szerint súlyos csapások kísérték a földön: ha Isten nevetett is a
mennyben, a földön kevésbé örömteli következményei voltak ennek a határozatnak. (Ez az
Örökkévaló nevetésének arra félelmetes megnyilatkozására látszik inkább utalni, amelyrıl a
2. zsoltár 2-11. versei beszélnek.) II. Rábbán Gámáliél azzal az érvvel menekül csak meg a
haláltól elıször, hogy nem önzı indokból, hanem az Izraelen belüli zavarok, feszültségek
megszüntetése végett hozatta meg a határozatot. Ez remekül rávilágít arra, hogy a többségi elv
érvényesítését a nép egysége, a jogi-vallási establishment fenntartásának gyakorlati szüksége
indokolja, nem pedig az isteni akaratnak való feltétlen engedelmesség elve. 564 Hiszen az
igazság nem mennyiségi kérdés. Rábbán Gámáliél mindamellett így is csak addig tudja
meghosszabbítani életét, ameddig Eliézernek nem sikerül kiöntenie a szívét Isten elıtt.
Vagyis e történet jelzi, hogy a rabbinikus irodalom jól érzékeli a mély etikai és teológiai
problémát az isteni akarat és a többségi emberi vélemény közötti döntést illetıen. A háláchá e
történet szerint többségi alapon akár tudatosan is (!) eltérhet az isteni akarattól annak
érdekében, hogy a nemzet vallásjogi-szervezeti egységét fenntartsa. Ez azonban mit sem
változtat Isten akaratán – aki mindvégig Eliézer mellett áll –, hiszen nyilvánvaló, hogy
semmilyen többségi emberi vélemény – akár az egész emberiség egyöntető véleménye – sem
lehet igazabb Isten tudásánál, bölcsebb és helyesebb az İ Törvény-értelmezésénél. A történet
végül is leteszi ugyan a voksát amellett, hogy Izrael vezetıi – egy tórai helyre hivatkozva –
ekképp mintegy teljesen kivehetik Isten kezébıl a Tóra értelmezését – ráadásul szigorúbban
564 Mint ismeretes, II. Rábbán Gámáliél nászíként óriási erıfeszítéseket tett arra, hogy a háláchát egységesítse, a
javnéi Szanhedrin tekintélyét megerısítse annyira, hogy az pótolni tudja a jeruzsálemit, és így a nemzet egysége
megmaradjon. Nemcsak sógorát közösítette ki ennek érdekében, de Rabbi Jósuával is súlyos konfliktusai voltak,
melyek végül ahhoz vezettek, hogy társai egy idıre elmozdították a nászí hivatalából.