Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

163
Itt is azt mondhatjuk, hogy elvileg találhatunk még hasonlókat (például a
zarándokünnepekre vonatkozó rabbinikus könnyítés értelmében egyszer kilátásba helyezte,
hogy nem megy fel Jeruzsálembe, jóllehet végül mégis felment; 531 alkalmazta a pikkúách
nefes elvét, illetve a kál váchómer szabályt; nem engedte, hogy a Templom-hegyen edényt
vigyenek keresztül 532 stb.), de ennyi is elegendı ahhoz, hogy általánosságban megállapítsuk:
Jézus egyes rabbinikus hagyományokat szívbıl, bensıleg megtartott még azok közül is,
amelyek a Tórából nem vezethetık le kényszerítı erıvel.
A szóbeli Tan nem vallásjogi, hanem teológiai jellegő tanításai közül a test feltámadását, az
eljövı Messiást, a Tanach egészének isteni voltát valló hitet a farizeusokkal teljes
összhangban osztotta (élesen szembefordulva a szadduceusokkal 533 ). Tekintve, hogy ezek a
tanok a Tanachban teljesen világos, explicit, egyértelmő formájukban nem szerepelnek,
hanem csak utalásokként, és a szóbeli hagyományban kristályosodtak ki, Jézus feltétlen
ragaszkodása hozzájuk szintén a szóbeli Tan bizonyos rétegeinek, irányultságainak az
elfogadását jelzik részérıl.
Nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a targumok szintén a szóbeli Tóra részét képezik,
mégpedig igen nagy tekintéllyel. 534 Mint fentebb láttuk, hatásuk a zsidókeresztény teológiára
és krisztológiára annyira mély, hogy nélkülük a Messiásról szóló tanítás nem is értelmezhetı
a zsidó közegben. Ez természetes is, hiszen az 1. századi szentföldi zsidóság számára ez
jelentette a hetente – esetleg többször is – anyanyelvükön megszólaló, számukra érthetı
Szentírást.
Mindez alátámasztja, amit fentebb mondtunk: Jézus viszonya a szóbeli Tanhoz sem teljes
elfogadást, sem teljes elutasítást nem tükrözött, hanem szabadabb, szelektív, rugalmas, kreatív
jellegő volt: sem nem farizeus, sem nem szadduceus vagy „proto-karaita”.
2.3.1.3. Egyéb szempontok Jézus és a szóbeli Tan viszonyát illetıen
Hogy ebben a kérdésben teljesen tisztán láthassunk, a következı három kérdést kell még
megvizsgálnunk:
531 Jn 7:2-10.
532 Mk 11:16, vö. pl. bJ’vámót 6b.
533 Mt 22:23-33, Mk 12:18-17, Lk 20:27-40.
534 Bár ez fıleg Onkelosz Targumára vonatkozik, ami az 1. században még nem készült el. De az a fordítási
hagyomány, amit képvisel, szóban nyilvánvalóan régebb óta létezett már. A targumok szövegtörténete, mint
ismeretes, azért nehéz kérdés, mert az i. e. 2 és az i. sz. 7. század között vélhetıen folyamatosan javítgatták a
szövegeiket az éppen érvényes háláchát követve.