Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

270
akkor, ha idegen birodalom uralma alatt áll – részben ez volt a babilóni fogságból való
hazatelepülés után a zsidóság egyik nagy, sok zavarhoz, magához az 1. századi
összeomláshoz is vezetı problémája. A mai Izrael ugyan önszántából is, kezdettıl fogva
világi állam – de ez külsı szükségszerőség is: azonnal polgár- és világháborúhoz vezetne
egyidejőleg, ha megpróbálná újra bevezetni a mózesi teokratikus rendszert. Még
reménytelenebb tehát a helyzet a diaszpórában. Az élet védelmének elve tehát implikálja
ebben a helyzetben, hogy a díná d’málchútá díná rabbinikus törvénye felülírja a Tóra összes
államigazgatási törvényét: ezek a diaszpórában – sıt a nem teljesen független Izraelben is –
mind hatályon kívül kerülnek. Hasonlóképp, mint láttuk, a tisztasági törvények túlnyomó
többsége is, mivel a diaszpórában élı egész zsidó közösség szükségképpen rituálisan
tisztátalanná válik.
Még nyilvánvalóbb tehát, hogy ezek a parancsok a saját országaikban élı nem-zsidóktól
egyáltalán nem kérhetık számon. Sem a Tóra, sem a rabbinikus irodalom, sem az Újszövetség
nem igényli, hogy az igaz módon élni kívánó nem-zsidók arra törekedjenek, hogy saját
nemzeteiket, államaikat, birodalmaikat a mózesi államrend követelményeinek megfelelıen
megpróbálják átalakítani (ez súlyos összeütközésekhez is vezetne). Tehát meg kell
barátkoznunk azzal a gondolattal, hogy a Törvény valamennyi ilyen természető parancsa
érvényét veszíti – pontosabban soha nem is volt érvényes, még a Tóra önértelmezése szerint
sem – egy teljesen független Izrael állam határain kívül.
Ráadásul ez – mint látjuk – nemcsak a nem-zsidókra, hanem a diaszpórában élı zsidókra is
vonatkozik, amit a rabbinikus irodalom is maximálisan elismer és figyelembe vesz.
Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a Tóra államigazgatási parancsainak tanulmányozása
rengeteg olyan mögöttes elvet, közösségi-erkölcsi megfontolást tartalmaz és sugall,
amelyekbıl akár az egyéni, akár a pogány társadalom alakítására vonatkozó cselekvés
fakadhat. Ha nem is tarthatjuk meg a megváltó rokon, a góél, a jóvél év, a szegénytized stb.
törvényeit, az ezek mögött álló emberiességi elvek, a szegények támogatásának kötelezettsége
stb. arra motiválják a Tóra tanulmányozóját, hogy olyan cselekvési módot találjon, amelyek a
helyi társadalom szokásaival és törvényeivel összhangban mégis érvényre juttatják ezeket a
mögöttes alapelveket. A Tóra államigazgatási törvényei tehát bető szerinti értelmükben nem
kötelezik a nem-zsidókat – sıt a diaszpórában élı zsidókat sem –, de, hasonlóan a rituális
parancsok esetéhez, a mögöttük álló elvek igen. Pál leveleiben, ha az elıbbieknél kevésbé
nyilvánvalóan is, de kitapintható a Törvény ilyen értelmő képviselete a nem-zsidók között.