Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

113
kap, hogy amennyiben másnap lett volna a peszach munkaszüneti napja, a Szanhedrin nem is
tarthatott volna bírósági tárgyalást, így a per le sem folyhatott volna. Ez igaz érv, és valóban
bizonyítja, hogy Jézus egy nappal elıbb tartotta meg az ünnepet, de nem cáfolja azt, hogy az
egy más naptár szerinti szédereste volt, amint azt a három szinoptikus határozottan állítja.
Végül is a qumráni naptárral igazolt verziót – amelyet korábban maga is vallott – amiatt kell
elutasítania, mert elfogadja a hagyományos – de valószínőleg helytelen – katolikus
értelmezést, amely szerint Jézust pénteken végezték ki, és csak szombaton volt a sírban. Így
valóban súlyos nehézségekbe ütköznénk; de mint láttuk, ez másképp is feloldható.
Vermes ezen újabb elmélete számomra nem elfogadható tehát, a korábbi verzió
meggyızıbb volt.
2.2.2.6.3. A fıáramú protestáns-evangéliumi keresztény koncepció: Jézus a
rabbinikus naptár szerint tartotta meg a peszachot
Ez az elmélet abból indul ki, hogy Jézus a Szanhedrinnel és a nép nagy részével egy idıben
fogyasztotta a peszachi bárányt – így ugyanis semmiféle aggály nem merül fel a Törvény
abszolút hiánytalan megtartása tekintetében, és az a látszat sem keletkezik, amely szerint
Jézus esszénus lett volna. Ebben az esetben a Jn 18:28-29 úgy értelmezendı, hogy a
Szanhedrin tagjai kora hajnalban azért nem mentek be Pilátus házába, hogy az elızı estérıl
még megmaradt maradékot a bárányból megehessék. 356
Ebben az esetben igen nagy nehézséget okoz, hogy feltételezni kell: a Szanhedrin tagjai és
embereik a nép teljes nyilvánossága elıtt látványosan megszegték a niszán 15-i ünnepi napon
kötelezı munkaszünetet a letartóztatással, a bírósági tárgyalásokkal, a Pilátusnak való
átadással. 357 Bármilyen mélyen korruptnak tartanánk is a Szanhedrint, ez sem
pszichológiailag, sem történetileg nem túl valószínő, mivel a Törvény ennyire látványos
megszegése amúgy is megtépázott tekintélyüket egészen semmivé tette volna, és az amúgy is
elégedetlen nép körében ellenük való lázadást szított volna; annál is inkább, mert Jézus az
elızı napokban még igen népszerő volt. Ezt a nehézséget ık maguk is megfogalmazták az
tanúságtételt utasít el egyetlen jánosi mondat miatt. (Vermes: A passió. Az ezzel kapcsolatos érveket ld. a 35-38.,
41., 47., 74., 85-86.o.)
356 Merthogy azt, egyesek szerint, a másnap elsı órájáig még elvileg el lehetett fogyasztani (Strack–Billerbeck:
Kommentar zum Neuen Testament aus Talmud und Midrasch, I. köt. 987-989. o.). Ez alig valószínő, így a
„peszachi vacsorát reggelivé változtatták volna”, mondja Edersheim (The Life and Times of Jesus the Messiah,
V. könyv, 9. fej.)
357 Errıl részletesen ld. Cohen: Jézus Krisztus pöre; Vermes: A passió, 23-33., 38-56., 87-94., 97-98. o. Bár az
állításaik nagy részével nem tudok egyetérteni, mivel az evangéliumok beszámolóinak történeti igényét ab ovo
tagadják, jól érzékeltetik a fenti problémát. Ez a probléma azonban megszőnik abban a pillanatban, ha kiderül,
hogy Jézus 13-án napnyugta után már levágta és elfogyasztotta a peszachi bárányt, így letartóztatása és pere még
munkanapon, az elıkészület napján zajlott le, amit a Lk 23:54 explicite is megerısít.