Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

103
– Asszony, hol vannak a vádlóid? – kérdezte tıle. – Senki sem ítélt el?
– Senki, uram – válaszolta az.
Erre Jézus így szólt hozzá:
– Én sem ítéllek el. Menj, de mostantól fogva többé ne élj bőnben! 313
Valójában itt sem keletkezett igazi törvényi probléma, ugyanis a Tóra értelmében a
szemtanúknak kellett volna a kövezést elkezdeniük, hogy ezzel vállalják a felelısségüket
tanúságtételükért. 314
Miután a szemtanúk és a bét-dín tagjai egyaránt távoztak, Jézusnak
nemhogy kötelessége nem volt ítélkezni, de meg sem tehette volna ezt. Így tehát itt nincsen
valódi probléma.
Ezen a ponton azonban érdemes foglalkozni a többi olyan esettel is, amelyekben Jézus
explicit módon bőnbocsánatot adott, mint például az alábbi történetben:
Erre annyian összegyőltek, hogy még az ajtó elé sem lehetett eljutni, miközben prédikált nekik.
Ekkor egy bénát hoztak hozzá, akit négyen hordoztak; de mivel a tömeg miatt nem tudták odavinni
hozzá, kibontották fölötte a ház tetejét, és nyílást vágva leengedték a hordágyat, amelyen a béna feküdt.
Hitüket látva Jézus így szólt a bénához:
– Gyermekem, meg vannak bocsátva a bőneid!
Ott ültek néhányan az írástudók közül is, akik így mérlegelték a dolgot szívükben:
– Hogyan beszélhet ez így?! Káromlást szól! Kinek van hatalma bőnöket elengedni az egyetlen
Istenen kívül?!
De Jézus rögtön felismerte a szellemével, hogy azok mit fontolgatnak magukban, és így szólt
hozzájuk:
– Mit okoskodtok ezen a szívetekben? Mi könnyebb? Azt mondani a bénának: „Meg vannak
bocsátva a bőneid”, vagy azt: „Kelj föl, fogd az ágyadat, és járkálj”? Ezért, hogy megtudjátok: az
Emberfiának van hatalma megbocsátani a bőnöket a földön – ekkor a bénához fordult –, azt mondom
neked, kelj föl, fogd az ágyadat, és menj haza!
Az pedig fölkelt, tüstént fogta a hordágyát, és mindannyiuk szeme láttára kiment; úgyhogy
valamennyien eksztázisban dicsıítették Istent, így szólva:
– Ilyet még sosem láttunk! 315
Ez a történet már valódi kérdést hordoz, ugyanis a bőnöket megbocsátani valóban csak
Istennek van joga, 316 s ez a Szentélyben bemutatott áldozat elvégzéséhez is kötıdött. Sem a
Tanach, sem a rabbinikus irodalom – legalábbis világos formában – sehol sem említi, hogy a
Messiásnak mint embernek jogában állna a bőnöket megbocsátani, különösen a Szentélyben
bemutatott áldozat nélkül.
Elvileg elképzelhetı lenne az az értelmezés, hogy Jézus nem adta a bőnbocsánatot, hanem
csak prófétaként bejelentette annak Isten részérıl meghozott döntését, mivel sehol sem
használ egyes szám elsı személyő igealakot („megbocsátom”), hanem mindig passzív alakkal
fejezi ki („megbocsáttatott”). Ez a koncepció azonban azért nem áll meg, mert világosan
kimondja: „az Emberfiának van hatalma megbocsátani a bőnöket a földön”, és éppen ezt az
állítását bizonyítja a gyógyítás véghezvitelével.
313 Jn 8:3-11.
314 Dt 13:10, 17:7, mSzanhedrin 6:4.
315 Mk 2:2-12 (Mt 9:1-8, Lk 5:17-26). Hasonló tartalmú történet még: Lk 8:36-50.
316 Zsolt 130:3-4.