Az Ãjszövetség és a Tóra - Or-Zse
Az Ãjszövetség és a Tóra - Or-Zse
Az Ãjszövetség és a Tóra - Or-Zse
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
237<br />
szövegrıl, amely egészen a maszoréták egységesítı tevékenységéig mutatott bizonyos<br />
ingadozást (sıt minimális mértékben még az után is).<br />
3.2.2.1.1. A Tanach kánonjának és szövegének problémája<br />
Ennek a problémának a részletes tárgyalása szintén több külön disszertációt igényelne,<br />
ezért itt is csak a számunkra legfontosabb elvi kérdés tisztázására szorítkozhatom. A témával<br />
foglalkozók jól tudják, hogy az Újszövetségben szereplı Tanach-idézetek az esetek igen nagy<br />
részében sokkal közelebbi rokonságot mutatnak a Szeptuaginta szövegével, mint a zsidóság<br />
által késıbb hivatalosan elfogadott maszoréta szöveggel. 808 Hasonlóképp figyelemre méltó,<br />
hogy – bár Jeromos latin bibliafordítása, a Vulgáta óta a kereszténység is a proto-maszoréta,<br />
majd késıbb a maszoréta szöveget használja – az Újszövetség tartalmaz idézeteket vagy<br />
többé-kevésbé egyértelmő utalásokat apokrif és pszeudoepigráf könyvekbıl, míg néhány<br />
kanonikus könyvbıl, legalábbis egyértelmő idézetet, nem.<br />
Tekintettel arra, hogy a kánont a javnéi zsinat rögzítette véglegesen, a szöveget pedig<br />
szintén a rabbinikus hagyomány tekintélye hordozta tovább évszázadokon át végsı<br />
rögzüléséig, ez szorosan kapcsolódik a fent felvetett kérdéshez. Természetesen itt csak a<br />
leglényegesebb sarokpontokat rögzíthetem mindezzel kapcsolatban, épp csak érintılegesen.<br />
3.2.2.1.1.1. A kánon<br />
A hagyomány, de a modern zsidó történettudomány szerint is a Tanach kánonja lényegében<br />
a perzsa birodalom korának vége óta érvényben volt 809 (jóllehet a bibliakritikusok<br />
természetesen Dániel könyve utolsı fejezeteinek keletkezését a makkabeus idıszakra teszik,<br />
és más jelentıs szerkesztési munkákat is erre az idıszakra datálnak). A javnéi zsinat tehát<br />
„nem alkotott újat” a kánon rögzítésekor. Bár vitatták a Jechezkél, Kóhelet, Énekek éneke<br />
könyveit, végül elfogadták ıket.<br />
<strong>Az</strong> Újszövetség nem mutat botrányosnak mondható mértékő eltérést ettıl a kánontól, bár<br />
tartalmaz olyan utalásokat, és néhány pontos, explicit idézetet is néhány nem-kanonikus<br />
könyvbıl. <strong>Az</strong> utalások nagy része olyan természető, ami egyszerően része volt a korabeli<br />
zsidó vallási kifejezéstárnak, és a rabbinikus irodalomban is hasonló sőrőséggel szerepel.<br />
Ezek nem is biztos, hogy mind tudatos allúziók, hanem csak bevett, általánosan használt<br />
fordulatok, amelyek a szóbeli hagyomány stílusát éppúgy jellemezték, mint az apokrif<br />
808<br />
Teljes, aprólékos részletességgel, az Újszövetségben szereplı Tanach-idézetek pontos statisztikáinak<br />
elkészítésével stb. feldolgozta mindezt Jones: The Septuagint in the New Testament.<br />
809 Ld. pl. Encyclopaedia Judaica, Apocrypha and Pseudoepigrapha címszó.
Change language