Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

21
De hogyan is kell ezt értenünk? Úgy, hogy a történelemben viszont nincs helye a csodának?
S ha nincs, azaz csoda a fent tárgyalt értelemben szükségképpen nem lehet történelmi tény
valamilyen – általam késıbb tárgyalandó – okból, akkor ezen azt kell értenünk, hogy csoda
megtörtént, múltbeli tény sem lehet (ismét a fenti értelemben), vagy az azért elvileg lehet,
csak történelmi tény nem?
Másképp fogalmazva: az a mondat, hogy üdvtörténet és történelem nem azonos, azt jelenti,
hogy egy üdvtörténeti tény nem lehet történelmi tény is? Ha nem, miért nem? És ha
történelmi tény nem is lehet, elvileg lehet-e múltbeli, megtörtént tény az üdvtörténeti tény?
Vagy csak legenda, mítosz lehet, amelynek igazsága magában az elmondott történetben és
annak üzenetében van, de ennek az igazságnak nem feltétele, hogy az állított tény valóban
megtörtént legyen?
Úgy tőnik, Heller ahhoz az iskolához tartozik e kérdésben, amelyet Spinoza, majd
Bultmann 22 neve fémjelez leginkább, s amely a Biblia történeti kritikája nyomán a szent
szövegek mítosztalanítását, csodátlanítását hirdette meg, hogy azok spirituális-eszmei-morális
üzenetét a modern, felvilágosult, természettudományos világnézet alapjain álló ember
számára megmentse vagy interpretálja. Mítosztalanításról ott beszélhetünk, ahol van mítosz.
Mítosz alatt általában olyan legendás történetet értünk, amelynek elbeszélıje nem okvetlenül
igényli, hogy higgyünk annak valóban megtörtént voltában. 23 A mítosz igazságtartalma nem
abban áll, hogy megtörtént dolgot mond el, hanem a történet üzenetében, morális, spirituális
vagy eszmei tartalmában, esetleg példázatszerőségében. A mítosz, a legenda ebben az
értelemben lehet igaz elbeszélés úgy is, hogy soha nem történt meg. Persze okvetlen
tudatosítanunk kell, hogy ez egy másfajta igazságfogalom, mint a megtörtént tényre
vonatkozó állítás igazságfogalma. Amikor tehát a Tanachot vagy az Újszövetséget
mítosztalanítani akarjuk, akkor feltételezzük, hogy tartalmaz mítoszokat, azaz olyan
elbeszéléseket, amelyek nem tartanak igényt a történeti hitelességre, vagyis – a fentebb
mondottak fényében pontosabban fogalmazva – amelyek nemcsak hogy nem történelmi
tényeket, de még csak nem is megtörtént tényeket akarnak elbeszélni. Itt most nem az a
kérdés, hogy mi személyesen mit hiszünk a tény megtörténtérıl, hanem az, hogy az elbeszélı
szöveg saját belsı intenciói fenntartják-e az igényt a történelmi vagy legalább a megtörtént
tény hitelességére. Hogy mi mit hiszünk, az csak hit-állítás tárgya lehet, de hogy a szöveg
milyen igényt támaszt önnön hitelességére, az olyan ténykérdés, amely lehet tárgya
22 Bultmann és a „mitológiátlanítás” kapcsán ld. még Rugási: Az értelem feláldozása c. tanulmányát.
23 Az a gondolat, amely szerint az evangélium történetei mítoszok, amelyek vallási igazságot közvetítenek, de
történetileg nem hitelesek David Friedrich Strauss Das Leben Jesu kritisch bearbeitet c. mővében fogalmazódott
meg elıször olyan meghatározó erıvel, amely máig determinálja az európai teológiát.