Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

139
képmás, t’múná szó a mín gyökbıl ered, amelynek egyik jelentésköre: megoszt, szétválaszt
(sıt a -ból, -bıl, -tól, -tıl alapjelentéső min- prefixummal is rokonságba hozható talán). A
képmás tehát – általános emberi archaikus felfogás szerint is – megosztottságot jelent: abból
lett most kettı, amibıl eddig egy volt. A t’múnát Ádonáj az, amikor az Örökkévaló megosztja
önmagát másokkal (az emberekkel), vagyis megjelenik nekik Az, aki nem jelenhet meg,
láthatóvá válik Az, aki láthatatlan. Eközben azonban töretlenül azonos is marad önmagával.
Nem véletlen, hogy a rabbinikus irodalom és az Újszövetség egyaránt a tükörkép hasonlatával
él a t’múnát Ádonájt illetıen. Ez a hasonlat tökéletesen pontos, ugyanis a tükörben nem egy
másolatot látunk, hanem magát a dolgot (hiszen – fizikailag nézve – nem keletkezik másolat,
hanem ugyanazok a fénysugarak hatolnak a szemünkbe ugyanarról a dologról, mintha nem
tükörben, hanem közvetlenül néznénk, csak más úton: a tükörrıl – ami nem azonos a
tükörképpel – visszaverıdve, és nem egyenesen). Ugyanakkor mégis keletkezett egy másolat
egy másik értelemben, hiszen például önmagunk arcát sohasem láthatnánk meg a tükör
közvetítése nélkül. Különbözik-e tehát a tükörkép az eredetijétıl? Egyáltalán nem, miközben
– más értelemben – mégis igen. Ugyanez a válasz arra a kérdésre, különbözik-e a S’chíná és a
Mémrá Istentıl.
Még egy észrevétel: bár teljes következetességgel ez nem mutatható ki, mint tendencia
mégis megállapítható, hogy míg Isten antropomorf megjelenéseit a Tanachban a targumok a
Mémrával, addig a nem antropomorf jellegő, de térben és idıben konkrét, és valamiképp
érzékelhetıvé váló megjelenéseit a S’chínával adják vissza. Ebben gyakorlatilag kitapintható
egy proto-trinitarianizmus, az Atya, az emberként megjelenı Fiú és a spirituális jelenlétként
megtapasztalható Szent Szellem hármassága, egyfajta „zsidó szentháromságtan”. A S’chínát,
mint már említettem, a rabbinikus irodalom is gyakran a Szent Szellemmel felcserélhetı
fogalomként használja.
Mindez természetesen külön kutatást és feldolgozást érdemelne, 453 amit itt nem tudok
elvégezni – de témám szempontjából ennyit mindenképp meg kellett említenem. Mindez
pedig egyúttal átvezet a legmélyebb és legérzékenyebb kérdésünkhöz: a Messiás mint az
emberi testben megjelent Isten kérdéséhez.
2.2.2.7.5. A Messiás mint a testben megjelent Isten
Mielıtt e probléma tartalmi vonatkozásaival foglalkoznék, elıször áttekintem a rá
vonatkozó újszövetségi szöveghelyeket.
453 Ez zajlik is, ld. Santala idézett mővét és annak bibliográfiáját.