Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

223
mint a pogány életmódot folytató. 762 A halotti tisztátalanság kérdését ugyan ez ebben az
esetben sem kapcsolta ki teljesen – talán ezért is üzente a százados, hogy nem alkalmas a háza
Jézus befogadására –, de Jézus esetében ez azért nem okozott volna gondot, mert – az
evangéliumok beszámolói szerint – érintése minden esetben megszüntette a rituális
tisztátalanságok minden fajtáját (vérfolyásos nı, 763 leprások, 764 halotti tisztátalanság 765 stb.);
így vele kapcsolatban ez a probléma mindig okafogyottá vált.
Ez a „képesség” azonban Péter és a többi apostol, illetve zsidókeresztény esetében nem állt
fenn (vagy igen?), velük kapcsolatban tehát továbbra is kérdés, hogy az „istenfélı” nemzsidók
házába belépve hogyan gondolkodtak a rituális tisztátalanság kérdésérıl.
(Mindenesetre a fentiek fényében ez a probléma így már jóval kisebbre zsugorodott, és Jézus
fenti példája miatt nem is volt teljesen új.) Három irányban kereshetjük erre a megoldást: 1.
Isten parancsára tudatosan vállalták a tisztátalanná válást a nem-zsidók megtérése érdekében;
2. a látomás és az abban elhangzottak hatására, valamint Cornelius istenfélı volta miatt abban
a meggyızıdésben voltak, hogy ezeket a pogányokat Isten már rituális értelemben is
megtisztította; 3. ha eddig nem tisztította is meg ıket Isten, éppen látogatásuk által
valamiképp meg fogja ezt tenni. Úgy vélem, mindhárom megoldás elképzelhetı, akár
valamiképp egyszerre is, és nem okvetlenül fontos eldöntenünk – ık maguk sem biztos, hogy
eldöntötték – ezt a kérdést.
Két dolgot viszont fontos leszögeznünk: 1. mindebbıl nem következik, hogy Péter és a vele
lévık az írott Tóra értelmében tisztátalan ételeket fogyasztottak volna Corneliusnál tett
látogatásukkor; de még a szóbeli Tan is meghatározta, hogy a pogányok ételei közül mi ehetı
meg (tehát volt, ami megehetı volt); 2. a Szent Szellem leszállása a nem-zsidókra
végérvényessé tette annak bizonyítását, hogy ezek a „hitük által megtisztított” pogányok,
legalábbis Péter igehirdetésének végére (ugyanis az Ige a Midrás szerint ugyanúgy megtisztít
minden tisztátalanságtól, mint a víz; 766 valamint: „a Tórát tanuló nem-zsidó egyenlı a
762 Az igaz nem-zsidó részesül az eljövendı világban is (tSzanhedrin 3:2, bBává Bátrá 10b).
763 Mt 9:20-22, Mk 5:24-34, Lk 8:43-48 stb.
764 Mt 8:2-3, Mk 1:40-43, Lk 5:12-14 stb.
765 Mt 9:23-25, Mk 5:35-43, Lk 8:49-55, Lk 7:11-15 stb.
766 „Ahogyan a víz megtisztítja az embert a rituális tisztátalanságtól, amint mondja: És hintek rátok tiszta vizet,
hogy megtisztuljatok (Ez 36:25); ugyanúgy a Tóra is megtisztítja a tisztátalan embert rituális tisztátalanságából,
amint mondja: Az Örökkévaló mondásai tiszta mondások (Zsolt 12:7). Ahogyan a víz megtisztítja a testet, amint
mondja: Fürödjön meg vízben (Lv 17:15); ugyanúgy a Tóra is megtisztítja a testet, amint mondja: Salaktalan
[tiszta, kipróbált] a te szavad nagyon (Zsolt 119:140).” (Sír Hássírím Rábbá 1:19.) A vizet a midrásokban
rendszeresen a Tórával azonosítják. Ezzel a véleménnyel tökéletesen egyezik a keresztény tipológia is, amely
szerint a Messiás a nem-zsidó egyházat „megtisztítja vízfürdıvel az igehirdetésben [kathariszasz tó lutró tu
hüdatosz en rhémati]” (Ef 5:26).