Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

238
irodalomét, hiszen a kettı sok tekintetben azonos közegben fejlıdött ki. Explicit idézeteket,
vagy nyilvánvaló utalásokat is találunk, 810 de ezek száma viszonylag kicsiny a kanonikus
idézetekhez képest. Ugyanakkor az Újszövetség idéz görög költıket, drámaírókat is, valamint
a zsidó midrás-irodalom is gyakran visszaköszön belıle, és – fıként az elıbbieket –
természetesen nem a kinyilatkoztatás tekintélyével idézi, hanem mintegy illusztratív módon.
Tehát az apokrif utalásokból és idézetekbıl nem lehet arra következtetni, hogy ezek Isten
szavának a tekintélyével szerepelnek a szövegben, és egyenrangúak a kanonikus idézetekkel.
Mindenesetre úgy tőnik, hogy a kánont az Újszövetség nem kezeli olyan aggállyal, mint a –
késıbbi – rabbinikus irodalom, amely – miközben maga is rengeteg, az apokrifekben található
információval, tanítással él – szélsıségesebb véleményeiben a legsúlyosabb büntetésekkel
sújtaná azokat, akik nem kanonikus könyveket olvasnak. Ismeretes, hogy a keresztény
egyházak a legkorábbi idıktıl fogva a legkülönfélébb véleményeket fogalmazták meg e
kérdésben – ezekkel sem feladatunk itt foglalkozni. Mindenesetre ez annak is köszönhetı,
hogy az Újszövetség nem ad teljesen szilárdan és világosan rögzített támpontot vagy
kánonlistát a Tanachot illetıen, hanem mintegy magától értetıdıen, pontos definíció nélkül
használja „a Törvény”, „a Törvény és a Próféták”, „az Írások”, „az Írás” stb. kifejezéseket –
melyek isteni ihletettségét és tekintélyét a legmesszebbmenıkig hangsúlyozza 811 –, nyilván
pontosan azt értve alattuk, amit kora zsidósága. Pál egy megjegyzése meghatározónak tőnik
ebben a kérdésben (már csak azért is, mert más megnyilatkozást nemigen találunk errıl):
Nos, akkor hát mi a különleges a zsidókban, vagy mi a körülmetéltség elınye? Minden szempontból
sok minden. Biztos, hogy elsısorban az: rájuk lettek bízva az Isten kinyilatkoztatásai. De hogy is van
ez? Ha némelyek hőtlenekké [hitetlenekké] váltak, hőtlenségük nem hiúsítja meg az Istentıl kapott
megbízatást? Isten ırizz! 812
Eszerint a zsidóság a kompetens annak meghatározásában, hogy mi tartozik Isten
kinyilatkoztatásához, és mi nem – és ezt a kompetenciát nem érvényteleníti a nemzet egyes
tagjainak hitetlensége és engedetlensége sem. Úgy tőnik, ez a nyilatkozat az egyetlen, amelyre
teológiailag építhetünk, ez pedig – jóllehet a javnéi Szanhedrin döntéseit jócskán megelızte –
a pogánykeresztényeket arra tanítja, hogy e kérdésben a zsidóság véleményére figyeljenek.
Részben ez is inspirálhatta Jeromost is a végül hivatalossá váló nyugati bibliafordítás, a
Vulgata elkészítésekor, hogy explicit módon elkötelezze magát az addigra már rögzített zsidó
kánon mellett, mi több, szakítson a Szeptuaginta szövegével, amelyet maga az Újszövetség,
valamint az egyházatyák is használtak, és – komoly viták kíséretében – a hivatalos,
rabbinikus, proto-maszoréta szöveget válassza fordítása alapszövegéül.
810 Néhány a legnyilvánvalóbbak közül: Héb 1:6, 11:35-37, Júd 6, 9, 14-15 stb.
811 Pl. Mt 5:17-18, Jn 10:35, 2Tim 3:16-17, 2Pt 1:20-21 stb.
812 Rm 3:1-4.