Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

303
arra, hogy kóser étkezést folytasson; de ha egyéni üzleti utakra ment, ha a zsidó közösségen
kívül kellett átmenetileg élnie, vagy ha lakóhelyén még nem volt zsidó közösség, akkor
döntenie kellett: megeszi-e a bizonytalan eredető húsokat, vagy vegetariánus koszton él, mint
Dániel Babilónban. A nem-zsidókkal való üzleti, társadalmi, közéleti, baráti, szomszédi
együttélés nemcsak a rituális tisztaságot tette lehetetlenné, de a gondolkodásmódot is
befolyásolta. A sportversenyeken, a günmaszionokban, a kulturális életben, színházakban az
idegen isteneknek szóló kultikus cselekmények jelen voltak, így aki ezeken részt vett –
márpedig a diaszpórában élık igen nagy része megtette ezt –, az, ha passzívan is, de
érintkezésbe került a bálványimádással. Mint a témával foglalkozók elıtt közismert, a
Szeptuaginta egy sajátos fordítási megoldása az idegen istenek kultuszai iránti toleranciát
hirdeti, 1088 és ez a hétköznapi gyakorlatot is jellemezte. A gümnaszionokban, ahol a
társadalmi élet is zajlott, ezért az érvényesülni kívánóknak létkérdés volt a megjelenés, a
férfiak meztelenül sportoltak, ami, túl az ebben önmagában is meglévı szexuális
erkölcstelenségen, sokakat arra is indított, hogy egy sajátos eljárással elrejtsék körülmetélt
voltukat. Hosszan lehetne sorolni még, hogy a Pál által alapított „vegyes” gyülekezetekbe
beépülı hellenista zsidókeresztények milyen törvényi nehézségekkel néztek szembe, és
hányféle felfogást képviseltek, sok esetben egymással szemben is, a legszigorúbbtól a
legengedékenyebbig.
Pál leveleibıl világosan kitőnik, hogy e tekintetben a közösségek egyben tartása, sıt a
Jézusban hívık – mint fentebb láttuk – egysége követelményének megvalósítása mindezek
miatt nem kis nehézséget jelentett: az apostolnak olyan háláchát kellett eléjük szabni, amely e
közösségeket életképessé tette a hétköznapokban.
4.3.3.4.1.2. A Jézus-hívı múmár háláchája: a Törvény minimuma
Mielıtt e háláchá részleteibe belebocsátkoznék, elıször tisztázzuk és rögzítsük a Törvény
tekintetében elvárt abszolút minimumot e gyülekezetekben. Nyilvánvaló, hogy ez éppen az a
szint, amelyet a nem-zsidó keresztényektıl követeltek meg: ennél kevesebb a
legengedékenyebb felfogású, teljesen asszimiláns zsidótól (múmár) sem fogadható el,
amennyiben Jézusban mint Messiásban hitre jut. A pogánykeresztények e hálácháját
részletesen tárgyaltam a 3.3. és a 4.3.2. alfejezetekben. Lényege, hogy a Tóra erkölcsi jellegő
parancsait hiánytalanul meg kell tartaniuk, beleértve ebbe az idegen istenek, a bálványimádás
és a varázslás tilalmát is; a rituális-szimbolikus jellegő istentiszteleti, tisztasági, étkezési,
1088 Az Ex 22:28-ban szereplı elóhím ló t’kallél mondatot a Szeptuaginta így fordítja: az isteneket ne szidalmazd
[theusz u kakologészeisz].