Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

228
3.2.1.5. Igehirdetés a nem-zsidóknak
Külön kérdésként kell tárgyalnunk azt, hogy egyáltalán támogatta-e a szóbeli hagyomány a
nem-zsidók irányában történı bármiféle igehirdetést és tanítást. Részben érintettük már ezt, itt
csak annyit jegyeznék meg, hogy a rabbinikus irodalomban ambivalens véleményeket
találunk ezzel kapcsolatban. A szigorúbb álláspont szerint nemhogy a pogányokat, de még az
ámmé háárec, az írástudók tanításainak nem engedelmeskedı, tanulatlan zsidókat sem volt
szabad a Tórára tanítani: „Aki a Tórával egy ám háárec elıtt foglalkozik, olyan, mintha a
feleségével hálna elıtte” – mondta Rabbi Chijjá a 2. században. 774 Hasonlóképp voltak olyan
vélemények, amelyek szerint például „a nem-zsidók legjobbjait is meg kellene ölni”, 775 illetve
senkinek sem szabad ıket a Tórára tanítani. 776 Ezekkel a nyilatkozatokkal ellentétben találunk
olyanokat is a rabbinikus irodalomban, amelyek szerint „a Tórát tanulmányozó nem-zsidó
egyenlı a fıpappal”, 777 illetve hogy az ítélet napján nem lesz semmi különbség Izrael és a
nemzetek között. 778 A szakirodalomban némileg vitatott ugyan, mégis igen erıs
bizonyítékokkal alátámasztott ténynek látszik, hogy Jézus és az apostolok korában a
judaizmus egyes irányzatai erıteljesen térítettek a pogányok között – míg mások, úgy tőnik,
ellenezték ezt. 779 A teljesen betért prozelitákkal kapcsolatban szintén hasonlóan szélsıséges
nyilatkozatokat találunk a rabbinikus irodalomban mindkét oldalon.
Egyértelmő, hogy a Cornelius házában történtek, majd az antiokhiai gyülekezet
megszületése után a zsidókeresztény ısegyház letette a voksát amellett, hogy a nemzsidóknak
lehet hirdetni Isten Igéjét, és ık is „megtérhetnek az életre”. Mint látjuk, ez a
döntés nem sértett meg semmilyen hivatalos háláchát, csak egyes irányzatok, rabbik
személyes véleményeit (amelyek egyébként többnyire jóval késıbbi keltezésőek, mint az
Újszövetség történetei, és valószínőleg az akkori kellemetlen tapasztalatok ihlették ıket,
például Hadrianus rémuralma stb.). Közismert a valamikor Jézus gyermekkora tájékán
lezajlott vita Hillél és Sámmáj között: elıbbi rendkívüli toleranciát tanúsítva bánt egy nemzsidóval,
aki azt kérte, hogy annyi idı alatt tanítsa meg a Tórára, amennyi ideig fél lábon tud
állni. Míg Sámmáj felháborodottan elkergette, addig Hillél eleget tett a kérésének – egyetlen
774 bPeszáchím 49b. Az ám háárecet egyes vélemények szerint minden további nélkül meg lehetett ölni (még
jóm kippurkor és szombaton is), éhínségben nem kellett támogatni stb. (errıl részletesen ld. Strack–Billerbeck:
Kommentar zum Neuen Testament aus Talmud und Midrasch, II. köt. 499-519. o.).
775 jKiddúsín 4:11, 66c.
776 bChágigá 13a.
777 bÁvodá Zárá 3a.
778 jRós Hásáná 1:3, 57a.
779 Grüll: „Világosságul adtalak a népeknek”, 119-137. o.