Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

312
hanem a rá vonatkozó parancs „hozza létre”. Hiszen ha úgy értelmeznénk, hogy maga a
menstruáció, a halott, a magömlés stb. tesz tisztátalanná, és akkor ez – parancsolatoktól
függetlenül – a pogányokra is érvényes lenne.
Ugyanezt a Tanachból is „kitanulhatjuk”. Már felvetettem korábban azt a tényt, hogy Noét
az Írás igaz embernek mondja; aki ugyanakkor ismerte a tiszta és tisztátalan állatok közötti
különbségtételt; s akinek ugyanakkor maga Isten parancsolta meg, hogy ı és leszármazottai
minden állatot megehetnek. Ha tehát a tisztátalan állatok önmagukban, Isten tórai parancsaitól
függetlenül lennének tisztátalanok, és önmagukban tisztátalanná tennék fogyasztójukat, akkor
az igaz Noé beszennyezte volna magát fogyasztásukkal, igaz volta megsérült volna; és
ráadásul Isten lett volna mindennek az oka, aki ezt megparancsolta neki. Ebbıl is látható,
hogy önmagában ezeknek az állatoknak a fogyasztása nem tesz tisztátalanná, éppúgy,
ahogyan a halott érintése stb. sem; hanem Isten parancsától függ a dolog.
Egyébként a tisztátalan állatok tórai felsorolásánál minden egyes állatnál az a fordulat zárja
a mondatot: „tisztátalan az nektek” [támé hú láchem]. „Nektek” – tehát Izraelnek, és nem a
többi nemzetnek.
Újra ismétlem: az eddigiek fényében biztosra vehetjük, hogy Pál fenti nyilatkozatai azok
ellen szólnak, akik a nem-zsidó keresztényeket „teljes prozelitává”, azaz zsidóvá akarták
tenni, sıt azt állították, hogy nem is részesülhetnek az eljövendı világból, ha ezeket a –
tisztasági – törvényeket is magukra nem veszik. Pál velük szemben megfogalmazott érvelése –
bármilyen meglepı – összhangban áll a rabbinikus véleménnyel, sıt éppen annak alapján
értelmezhetı a legkönnyebben. Az ellenkezı véleményt, amely önmagukban, démonológiai
alapon tekinti tisztátalanoknak mindezeket a dolgokat, és ezért minden emberre nézve
kötelezıvé akarja tenni a teljes Tórát, Pál pontosan úgy elutasítja, mint ahogy Jóchánán ben
Zákkáj tanítványai is!
Ami a zsidó Jézus-hívıket illeti, amennyiben ık továbbra is megtartják ezeket a
rendelkezéseket, ezt nem azért teszik, mintha önmagukban ezek az állatok stb. tisztátalanok
lennének, vagy ık ezek megtartása által igaz(abb)akká válnának, hanem kizárólag az isteni
parancsolat iránti engedelmességbıl, ahogyan azt a szóbeli Tan is igényli. Ezt az elvet, a
puszta engedelmességbıl való cselekvés elvét egyébként Jézus is megerısítette, amikor
bemerítkezett János által. János „a megtérés bemerítkezését hirdette a bőnök bocsánatára” –
amire az Újszövetség szerint Jézusnak egyáltalán nem volt szüksége. Jézus a puszta
engedelmesség elvét demonstrálandó merítkezett be:
Akkortájt érkezett meg Jézus a Jordánhoz Galileából, hogy János alámerítse. De János megpróbálta
visszatartani:
– Nekem van szükségem arra, hogy te meríts alá engem, és te jössz énhozzám?!