Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

291
A szóbeli Tan szerint tehát a teljes Tóra ebben az egyetlen elvben összegzıdik. Ahhoz,
hogy valaki a szó igazi értelmében, teljes szívébıl megtérve megtartsa a Tórát, elıször hinnie
kell. Ez pedig pontosan ugyanaz, amit Pál állít. 1048
A páli szövegeket kétezer éve kíséri a fentiekkel kapcsolatban egy félreértés: ha az ember
Isten irgalmából válik igazzá hite által, a Törvény cselekedetei nélkül, ez vajon azt jelenti,
hogy megnyerve az igazságot, nem tartozik többé a parancsokat megtartani? A továbbiakban
élhet törvénytelenül? Természetesen errıl szó sincsen. Pál erre a felvetésre többször is reagál:
…ahol elszaporodott a bőn, ott a kegyelem még bıségesebben kiáradt, hogy amint uralomra jutott a
bőn a halál által, ugyanúgy a kegyelem is uralomra jusson a megigazulás által az örök életre a Messiás
Jézuson, a mi Urunkon keresztül. Mit is akarunk mondani tehát? Maradjunk meg a bőnben, hogy a
kegyelem bıségesen kiáradjon? Távol legyen! Akik meghaltunk a bőn számára, hogyan élhetnénk
tovább benne?! Vagy talán nem tudjátok, hogy ahányan csak alámerítkeztünk a Messiás Jézusba, az ı
halálába merítkeztünk alá? (…) Ugyanígy ti is tekintsétek magatokat halottaknak a bőn számára, az
Isten számára pedig élıknek a Messiás Jézusban, a mi Urunkban! Ne uralkodjék tehát a bőn halandó
testetekben, hogy kívánságainak engedelmeskedjetek, és ne engedjétek át tagjaitokat a bőnnek az
igazságtalanság fegyvereiül; inkább adjátok át magatokat az Istennek, mint akik a halottak közül életre
keltetek, és tagjaitokat is adjátok át az igazságosság fegyvereiül az Isten számára! Mert nem fog
uralkodni rajtatok a bőn: ugyanis nem a Törvény, hanem a kegyelem hatalma alatt álltok. Hogy is van
tehát? Kövessünk el bőnöket, mivel nem a Törvény, hanem a kegyelem hatalma alatt állunk? Távol
legyen! 1049
Az Isten kegyelmébe vetett hit által történı igazzá válás tehát nem fölszabadít a Törvény
által elıírt kötelezettségek megtartása alól – ez abszurd kifordítása lenne az eredeti páli
gondolatnak –, hanem éppenséggel a legmélyebb, szívbeli elkötelezettségbe, az „új
szövetségbe”, a Törvény autonóm erkölcsként való megtartásába vezet be. Hogy a félreértés
már Pál idejében elterjedt – és ez volt a vele kapcsolatos döntı félreértés –, azt Jakab néhány
sora is mutatja:
Mi haszna, testvéreim, ha valaki azt mondja, hogy neki hite van, de cselekedetei nincsenek? Meg
tudja ıt menteni a hit? Ha egy testvér vagy nıvér ruha nélkül van és a mindennapi betevı falatot is
nélkülözi, valamelyikıtök pedig azt mondja nekik: „Menjetek el békével, melegedjetek meg, lakjatok
jól!”, de nem biztosítottátok a testi szükségleteiket, mi haszna annak?! Ugyanígy a hit is, ha nincsenek
cselekedetei, önmagában halott. Az ilyenre azt mondhatja valaki: „Neked hited van, nekem
cselekedeteim. Mutasd meg nekem a hitedet cselekedetek nélkül – én pedig megmutatom neked az én
hitemet a cselekedeteimbıl.” Te hiszed, hogy egy az Isten. Jól teszed. A démonok is hiszik, és
reszketnek. Akarod tudni, te haszontalan ember, hogy a hit cselekedetek nélkül hatástalan? Ábrahám
apánk nem a cselekedetei alapján lett igazzá nyilvánítva, amikor a fiát, Izsákot az oltárra helyezte?
Látod, hogy a hit együttmőködött a cselekedetekkel, és a cselekedetek által lett tökéletes, és
beteljesedett az Írás, amely azt mondja: Ábrahám „hitt Istennek, és ez igazságul tulajdoníttatott neki”, és
az „Isten barátja” nevet kapta. Láthatjátok tehát, hogy a cselekedetek alapján nyilvánítják az embert
igaznak, és nem csupán hitbıl. Ugyanúgy Rácháv is, a prostituált, nem cselekedek alapján lett igazzá
nyilvánítva, amikor befogadta a követeket, és más úton küldte el ıket? Tudniillik ahogy a test halott
szellem nélkül, ugyanúgy a hit is halott cselekedetek nélkül. 1050
1048 Rm 1:16-17, Gal 3:11.
1049 Rm 5:20-615.
1050 Jak 2:14-26.