Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

72
megmentésére. Itt tehát valóban tapasztalunk eltérést a rabbinikus iratokban olvasott
háláchától.
Jézus másik érve a szombaton gödörbe esett háziállat kihúzásának engedélyébıl történı,
kál váchómer típusú következtetés. A bSábbát 128b szerint voltak ugyan rabbinikus
korlátozások ezügyben, de az Ex 23:5-ben olvasható bibliai passzus, mely az állatkínzás
tilalmát tartalmazza, felfüggesztette a rabbik határozatait a Talmud szerint is, és az állat
szombati kihúzását igazolta. Strack-Billerbeck megjegyzi, 166 hogy az evangéliumokból úgy
tőnik, Jézus korában ez az álláspont dominált. Ha ez így van, akkor viszont az ebbıl a
kisebbrıl a nagyobbra történı következtetés eléggé erıs érv, 167 jóllehet az elfogadott
hagyománynak ellentmond.
Végsı soron Jézus ezt a következtetést vonja le: „Szabad szombaton jót tenni.” Ezzel
általánosságban felszabadítja a szombatot a jócselekedetek vonatkozásában, úgy tőnik, akkor
is, ha ezek a jócselekedetek amúgy munkának minısültek. Ennek is megtalálhatjuk a
rabbinikus párhuzamait. Rabbi Eliézer ben Hürkánosz – aki egyfelıl arról volt nevezetes,
hogy sohasem tanított olyat, amit nem mestereitıl tanult, vagyis mindig a régebbi
hagyományt képviselte; másfelıl viszont a kereszténységgel való szimpátiája miatt bíróság
elé állították 168 – i. sz. 90 körül azon a véleményen volt, hogy minden olyan cselekvés, amely
egy parancsolat beteljesítését készíti elı (teszi lehetıvé), felfüggeszti a szombatot. 169
Álláspontja nem vált uralkodóvá, a háláchá Rabbi Ákívá véleményét követi, aki erıteljesen
korlátozta ezt a lehetıséget. Mindenesetre Jézus korában még lehetett nyitott a kérdés.
De megemlíthetjük még ezzel kapcsolatban azt a gyakran elıforduló talmudi elvet is, amely
szerint a pozitív (tevıleges) parancsok felülírják a negatív (tiltó) parancsokat, amikor
konfliktusba kerülnek, mert erısebbek azoknál. Ebben az esetben egy emberrel való jótett, a
„szeresd embertársadat, mint magadat” pozitív – és mind Hillél, mint Jézus által a Tóra
lényegeként kiemelt! – parancsa alapján erısebbnek értelmezhetı, mint a szombati
munkavégzés tilalma.
Mindezt egybevetve megállapíthatjuk tehát, hogy Jézus szombati gyógyításai magát az írott
Tórát nem tagadták vagy érvénytelenítették; annak a szóbeli hagyományban való, akkor és
késıbb is elfogadott farizeus értelmezését azonban többé-kevésbé igen (miközben Jézus
érvelésének jellege egyébként szervesen beilleszkedett a szóbeli Tan háláchikus módszereinek
166 Uo.
167 Meg kell itt jegyezni, hogy a kál váchómer szabály alkalmazhatósága hagyomány által továbbadott – nem
írott vagy a Tórából levezetett – törvényre vitatott volt (bSábbát 132a, lásd késıbb). Itt azonban a Tórából
szigorú szükségszerőséggel következı törvényrıl van szó (bSábbát 128b, Ex 23:5).
168 bJómá 66b, tChúllín 2:24, tJ’vámót 3:3-4, bÁvódá Zárá 16a-b, 27b, Kóhelet Rábbá 1:8.
169 bSábbát 131a-b.