Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

73
világába, sıt azokon alapult), tehát egy alternatív háláchát képviselt a farizeusokkal szemben,
az ı döntésüket elhibázottnak tartotta, vitatta és nyilvánosan, látványosan igyekezett cáfolni
azt.
2.2.2.1.2. A szombati teherhordás kérdése
Ez a probléma egyetlen hely kapcsán vetıdik fel, szintén egy szombati gyógyítással
kapcsolatosan:
…És volt ott egy harmincnyolc éve beteg ember. Mikor Jézus meglátta, ahogy ott feküdt, s megtudta,
hogy már hosszú ideje van ebben az állapotban, megszólította:
– Akarsz egészséges lenni?
– Uram – válaszolta neki a beteg –, nincs emberem arra, hogy amikor felkavarodik a víz, bevigyen a
medencébe, és mire én odaérek, már belelépett más elıttem.
Jézus így szólt:
– Kelj fel, emeld föl a hordágyadat, és járj [peripatei: járkálj körbe, fel-alá]!
Erre ez az ember azonnal fölépült, fölvette a hordágyát, és járt [járkált körbe, fel-alá].
Csakhogy aznap szombat volt. Ezért a júdeaiak szóltak a meggyógyítottnak:
– Szombat van, nem szabad fölemelned a hordágyadat!
– Aki meggyógyított – felelte nekik –, az mondta, hogy emeljem föl a hordágyamat, és jár[kál]jak
[fel-alá]. 170
A Tóra ugyan explicit módon nem ellenzi a szombati teherhordást, a Tanach egésze
azonban igen: Jirmeja, 171 majd az ı nyomdokain Nechemja 172 határozottan eltiltja az ilyen
tevékenységet (legalábbis az állatokon Jeruzsálembe kereskedelmi céllal bevitt terhek
hordását). A rabbinikus irodalom szombaton gyakorlatilag minden teherhordást kategorikusan
megtilt, 173
hacsak azt nem feltételezzük, hogy a fel-alá (körbe-)járkálás [peripateuó]
kifejezéssel leírt cselekmény a szombaton tárgyak áthelyezésére engedélyezett 4 x 4
könyöknyi területen 174 belül zajlott, ami nem túl értelmes, és aligha valószínő.
A fentiekhez hasonlóan szembe kell néznünk tehát azzal, hogy Jézus nem követte a
rabbinikus szabályt. Egyes keresztény kommentátorok szerint az ágy fölemelése és a fel-alá
járkálás a gyógyítás részét képezte, ebben az esetben érthetıbb, és a pikkúách nefes
szabadabban értelmezett elve fényében magyarázható Jézus instrukciója, mint ami
170 Jn 5:5-11.
171 Jer 17:19-27.
172 Neh 13:15-21.
173 Bár talán találhatnánk kivételt, például: „Ábáje mondta: A Mester [Rábbá] minden dologban Rávval
összhangban cselekedett, kivéve ezt a hármat, amelyekben S’muélhoz hasonlóan: az ember vehet lángot
lámpáról lámpára; levehet rojtot az egyik ruháról a másik számára; és a háláchá Rabbi Sim’ónt követi
[valaminek] a vonszolás[á]t illetıen. Mert így taníttatott: Rabbi Sim’ón azt mondta: Az ember [szombaton]
vonszolhat ágyat, széket vagy padot, ha nem azért teszi, hogy vájatot ásson vele.” (bSábbát 22a) Rabbi Sim’ón
egyébként mindig rendkívül liberális álláspontot vall a szombattal kapcsolatos kérdésekben. Hasonló, az ágy
szombati hordozását szabadabban kezelı helyek még a Sábbát traktátusban: 44b, 45b-46a, 46b, 93b (ha valaki
embert szállít hordágyon szombaton, nem bőnös, mert az ágy az emberhez tartozik ebben az esetben – de ha csak
az ágyat viszi, az bőn). De általánosságban végül is nem volt szabad ágyat vinni szombaton.
174 bEruvin 45a, 48a.