Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

190
motiválhatja azt az utasítását, hogy tanítványai mindent tegyenek meg, amit az – ilyen
erkölcsi állapotban lévı – bíróságok és Szanhedrin parancsolnak. Ezek után nem lepıdhetünk
viszont meg azon, hogy – mint fentebb láttuk – azt a jogot, hogy a tórai parancsokat is
felülírhatják rendelkezéseikkel – amelyet a szóbeli Tan biztosított számukra, jóllehet az írott
Tóra nem – Jézus kétségbe vonta. Ehhez is találunk hasonlót a rabbinikus irodalomban:
„Amint sokasodtak [k’rubbám], úgy vétkeztek ellenem; dicsıségüket szégyennel váltom föl.” 622 Mit
jelent az, hogy k’rubbám? Rabbi S’múél ben Náchmání azt mondta: Amit a vezetık [k’rábbám = amint
vezetıik/rabbijaik] tesznek, azt teszi a[z egész] nemzedék. Hogyan? Ha a nászí [a Szanhedrin feje] úgy
dönt, hogy valamit szabad megtenni; akkor a bíróság elnöke azt mondja: A nászí azt mondta, hogy ezt
szabad, akkor én tiltsam meg? A bírák azt mondják: A bíróság elnöke azt mondta, hogy ezt szabad,
akkor mi tiltsuk meg? A[z egész] nemzedék pedig azt mondja: A bírák azt mondták, hogy ezt szabad,
akkor mi tiltsuk meg? Ki okozta tehát, hogy az egész nemzedék bőnt követ el? Bizony a nászí, mert ı
követte el elıször a bőnt. Rabbi Szimláj mondta: Írva áll: „Mert paráználkodott az anyjuk,
szégyenletessé vált szülıjük” [ez a vezetıkre vonatkozik], akik saját szavaikat szégyenítik meg az
egyszerő emberek elıtt. Hogyan? A bölcs elmagyarázza nyilvánosan a kamatszedést tiltó parancsot, ı
maga pedig kamatra adja kölcsön a pénzét; tanítja, hogy ne rabolj, ı maga pedig rabol; [tanítja,] hogy
„Ne lopj”, ı maga pedig lop. Rabbi B’rechjá mondta: Egyszer egy embernek ellopták a köpenyét,
elment a bíróhoz, és látta a köpenyét kiterítve annak az ágyán. Rabbi B’rechjá mondta ezt is: Egyszer
egy embernek ellopták a lábosát, elment a bíróhoz, hogy panaszt tegyen, és ott találta a lábosát annak a
tőzhelyén. Errıl szólnak ezek a szavak: „Amint tanítóik [k’rábbám], úgy vétkeztek ellenem”… 623
Érzékeli ezt a problémát a talmudi törvényalkotás is:
Ha a bíróság úgy döntött, hogy a Tórában lévı parancsok közül egyet áthágnak, és valaki ezen az
úton halad és cselekszik helytelenül az ı rendelkezésük szerint – akár azok cselekedtek így, és ı velük
együtt; vagy azok így cselekedtek, ı pedig utánuk; vagy ha azok nem is cselekedtek így, csak ı –, akkor
ártatlan, mert a bíróság döntése alapján cselekedett. De ha a bíróság hibásan rendelkezett, és valaki
közülük való, aki tudta, hogy tévedtek, vagy egy olyan tanítvány, aki maga is képes arra, hogy törvényi
dolgokban döntsön, ezen az úton halad és cselekszik helytelenül az ı rendelkezésük szerint – akár azok
cselekedtek így, és ı velük együtt; vagy azok így cselekedtek, ı pedig utánuk; vagy ha azok nem is
cselekedtek így, csak ı –, akkor bőnös, mert ı nem függ a bíróság döntésétıl. Ez az általános szabály:
aki képes önmagában is dönteni, az felelıs, aki a bíróság döntésétıl függ, az ártatlan. 624
Ugyanis még a Szanhedrin hatásköre is csupán arra az esetre terjed ki a Tóra szerint, „ha
eldönthetetlen lesz elıtted valami az ítéletben”, 625 arra nem, ha az ember képes maga is
eldönteni a kérdést. Innen fakad az is, hogy a kisebbségi véleményt valló törvénytudó köteles
volt hangot adni véleményének – különösen, ha a bíróság tórai parancs áthágásáról döntött –,
és ragaszkodni ahhoz ilyen esetben, még ha kiközösítik is ezért – ezt láthattuk fentebb a
kiközösítést is vállaló Rabbi Eliézernél. Bár a Misna szerint – a jogbiztonság megırzése
érdekében – nem cselekedhet saját véleménye szerint, ha ezt a Szanhedrin – de csakis a
Szanhedrin! – kifejezetten megtiltja neki, de továbbra is taníthatja eltérı véleményét (!),
tanítványai pedig – mivel ık nem ordinált vének, hanem közemberek [hedjót] –
622 Hos 4:7.
623 D’várím Rábbá 2:19. Szinte szó szerint ugyanez fogalmazódik meg Pálnak a tanítókkal szembeni panaszában:
Rm 2:17-29; és hasonlóra utal Jézus is: Lk 18:2, valamint Jakab: Jak 3:1.
624 mHórájót 1:1.
625 Dt 17:8, ld. fentebb.