Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

276
bizonyítja ez a vers: „…a kıtáblákat meg a tant [tórá] és a parancsolatot”; 981 hogy a gonosz ösztönt
kınek hívják, azt bizonyítja ez a vers: „És eltávolítom a kıszívet húsotoktól.” Tehát a Tóra is kı, meg a
gonosz ösztön is kı. Kı vigyáz a kıre!
Ezek a szövegek egészen nyilvánvaló párhuzamot, sıt tartalmi azonosságot mutatnak
Pállal, és közelebb vezetnek az ı „új szövetség”-koncepciójának pontosabb megértéséhez:
A mi levelünk ti vagytok, amely a szívünkbe van beírva, s amelyet ismer és olvas minden ember;
hiszen nyilvánvaló, hogy ti a Messiásnak a mi szolgálatunkból származó levele vagytok, amelyet nem
tintával, hanem az élı Isten Szellemével, s nem kıtáblákra, hanem a szív hústábláira írtak föl. De ilyen
bizalmunk a Messiás által van Isten iránt. Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejébıl
alkalmasak lennénk arra, hogy bármit is gondoljunk – nem, a mi alkalmasságunk az Istentıl származik,
aki alkalmassá is tett bennünket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem a betőé, hanem a
Szellemé; mert a bető megöl, a Szellem viszont életet ad. De ha a halál betőkkel kıbe vésett szolgálata
dicsıséggel járt, olyannyira, hogy Izrael fiai nem tudtak Mózes arcára ránézni, annak mulandó
dicsısége miatt, hogyne járna még nagyobb dicsıséggel a Szellem szolgálata? Mert ha a büntetı
ítélethozatal szolgálata dicsıség, mennyivel inkább túlárad dicsıségben az igazzá válás szolgálata!
Hiszen ami dicsıséges volt, már nem dicsıséges többé az ıt túlszárnyaló dicsıség miatt. Mert ha a
mulandó dicsıséggel jár, mennyivel inkább dicsıséges az, ami megmarad! Miután tehát ilyen
reménységgel rendelkezünk, teljesen nyíltan élünk is vele – nem úgy, mint Mózes, aki leplet tett az
arcára, hogy Izrael fiainak ne kelljen végignézniük a mulandó dicsıség elmúlását; de a
felfogóképességük [noéma, szívnek is fordítható] kıvé vált [epóróthé, 982 megkövesedett]. Minthogy
ugyanez a lepel a régi szövetség felolvasásakor mind a mai napig felfedetlenül ott marad, tudniillik csak
a Messiásban tőnik el – így mindmáig, valahányszor csak Mózest olvassák, lepel borul a szívükre; de
amint megtérnek az Úrhoz, a lepel elvétetik. Az Úr pedig a Szellem, és ahol az Úr Szelleme van, ott van
a szabadság. 983
A fenti midrások és Pál között valójában az egyetlen lényegi, tartalmi különbség csak az,
hogy utóbbi jelen idejőként beszél arról, amirıl elıbbiek csak a jövıben megvalósuló
ígéretként. Ez érthetı is, hiszen Pál abban hitt, hogy a Messiás Jézus, akinek eljövetelével a
messiási korba való átlépés megkezdıdött: az ígéret valóra vált. Összhang van viszont a
rabbinikus koncepció és Pál között abban, hogy a Messiás elıtti korban a Tórát nem tudja
hiánytalanul megélni Izrael, mivel a benne mőködı gonosz ösztön (kıszív) sem a
megjegyzésére, sem a teljes megértésére (Pálnál ezt a „lepel” akadályozza), sem pedig szilárd
megtartására nem engedi alkalmassá válni. Pál azért nevezi itt a Törvény szolgálatát „a halál
betőkkel kövekbe vésett szolgálatának”, „a büntetı ítélethozatal szolgálatának”, mert a Tóra,
miközben láthatóan nem adja meg a gonosz ösztön alól való végleges felszabadulás
lehetıségét – s így tökéletes megtartása a messiási kor elıtt lehetetlen –, ugyanakkor
kárhoztat minden bőnt, sokat halállal vagy átokkal is büntet. A Messiás ezzel szemben
hússzívet ad, és Isten Szelleme öntetik ki általa, vagyis beteljesül az ígéret.
981 Ex 24:12.
982 A pórosz szóból, amelynek jelentése: tufakı, cseppkı, kıszerő lerakódás az emberi testben (epekı, vesekı
stb.)
983 2Kor 3:2-17.