Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

213
hogy Isten nem részrehajló, hanem minden nemzetben kedves elıtte az, aki féli İt, és
igazságosságot cselekszik.”
6. Beszéde közben olyan esemény történik, amely a vele lévı zsidókat – és feltehetıen ıt
magát is – annyira megdöbbenti, hogy a görög szöveg ezt az eksztászisz szóval fejezi ki, ami
azt jelenti: magukon kívül voltak, azaz nem tudták feldolgozni az eseményt: a nem-zsidó, sıt
nem is „teljes prozelita” – vagyis a Törvényt elızetesen meg nem tartó – hallgatóságra leszáll
a Szent Szellem ugyanúgy, mint a Törvényt megtartó Jézus-hívı zsidókra korábban. Ennek –
és csakis ennek! – hatására engedi meg Péter nekik a vízben történı alámerítkezést, anélkül –
mint ez késıbb kiderül –, hogy a Törvény megtartására elkötelezték volna magukat.
Azt állítom tehát, hogy Péter – és vele az Újszövetség – a tisztátalan állatokról szóló
látomást nem szó szerint, hanem allegorikusan a nem-zsidó emberekre értelmezte, ezért az
nem arra vonatkozik, hogy az addig törvényhő zsidókeresztények ezek után megehették volna
a tisztátalan állatokat. A Tóra erre vonatkozó parancsait ez a történet nem érvényteleníti. A
látomás azt a rabbinikus kívánalmat oldotta fel, amely szerint egy zsidó nem érintkezhet egy
nem-zsidóval vagy nem léphet be a házába. Egyébként a jeruzsálemi gyülekezetrıl szóló,
korábban már tárgyalt leírás, amely szerint ık valamennyien „rajonganak a Törvényért”, és a
rituális istentiszteletben is részt vesznek, idıben sokkal késıbbi helyzetet ismertet, mint ez a
szövegrész. Ez is valószínőtlenné tesz egy ellentétes értelmezést. Egyébként az Újszövetség
egyetlen olyan helyet sem tartalmaz máshol, amelyik a tórai étkezési parancsokat a zsidók
vonatkozásában föloldaná.
Meggyızıdésem szerint tehát ez a történet nem sérti a zsidókeresztények lojalitását az írott
Tórához: ezt kívántam bizonyítani. Ami pedig a pogányokkal való érintkezés rabbinikus
korlátozásának feloldását illeti, arra majd a megfelelı helyen visszatérek.
3.1.2.1.4. Péter „vallomása” a Törvény tökéletlen teljesítésérıl: a kegyelembıl, hit
által való megtartatás tanításának elsı megnyilatkozása az Újszövetségben
Több évvel késıbb, éppen amikor a jeruzsálemi zsidókeresztény gyülekezet arról
vitatkozik, hogy a nem-zsidó Jézus-hívıknek körül kell-e metélkedniük, és meg kell-e
tartaniuk a Törvényt, nemleges válaszát Péter az elıbbi eseményre is hivatkozva fogalmazza
meg:
De néhányan szólásra emelkedtek azok közül, akik a farizeusok felekezetébıl lettek hívıkké, 724 és
azt hangoztatták, hogy körül kell ıket metélni, és meg kell üzenni nekik, hogy tartsák meg a Mózes
Törvényét.
724 Eszerint a zsidókeresztény ısegyház képes volt integrálni a farizeus beállítottságúakat is!