Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

131
részlethez főzött kommentárja szerint itt arról az – általunk fentebb már tárgyalt – versrıl van
szó, amely a Tórában azt állítja a hetven vénrıl, hogy „látták Izrael Istenét”. Ugyanis ha
valaki ezt szó szerint lefordítja a gyülekezet elıtt arámira, az – úgymond Rabbi J’húda –
hazudik, mivel Istent nem lehet látni; aki viszont hozzátesz a szöveghez, így: „látták Izrael
Istenének angyalát” – az pedig káromlást követ el, mivel a szöveg Istenrıl beszél. De ebben
az esetben a Tóra eredeti szövegérıl is azt állítjuk, hogy hazudik? Mindenesetre a „mi
fordításunk”, ami alatt a Targum Onkelosz értendı elsısorban, így oldja fel a nehézséget egy
szó betoldásával: „látták Izrael Istenének dicsıségét [j’kár]”. Azonban itt is meg kell
jegyeznünk: a probléma – úgy tőnik – az egyszerően fogalmazó írott Tóra számára még nem
létezett.
Hasonló küzdelmet folytat a kommentárirodalom és a Targumok az ısatyáknak megjelenı
S’chíná tórai antropomorf jellegének „eltüntetéséért”. Ábrahámnak „megjelent [vájjérá,
vagyis láthatóvá vált] az Örökkévaló” 423 mondja a szöveg, amikor is három férfit lát, akiket
azután megvendégel. Közülük kettıt a Tóra explicit módon angyalnak nevez, 424 a harmadikat
azonban sehol sem nevezi annak, viszont mind nyelvtanilag, mind tartalmilag a szöveg –
közeli olvasatban egyértelmően – arra utal, hogy a harmadik maga a S’chíná. A Midrás
azonban mindent elkövet, hogy mindhármat angyalnak értelmezhesse, s miközben elismeri,
hogy az Isteni Jelenlét is ott volt, sıt azt is állítja például, hogy míg Ábrahám ült, a S’chíná
elıtte állt, ugyanakkor az antropomorf jellegzetességeket következetesen átruházza a
„harmadik” angyalra (akit a tórai szöveg nem említ). 425 Az eredeti elbeszélés közeli olvasata
sokkal inkább azt sugallja, hogy a harmadik „férfiú” nem más, mint az Örökkévaló
megjelenése. Ez az értelmezés radikálisan eltér a szóbeli Tan által adottól, viszont könnyen
összehozható a t’múnát Ádonáj fentebb ismertetett tórai jelenségével, hiszen ott is a S’chíná
„lábairól”, antropomorf jellegzetességeirıl van szó, valamint Izrael Istenének látásáról; és az
a benyomásom, hogy annak feltételezése, miszerint az Örökkévaló „képmása”, „tükörképe”
vált láthatóvá Ábrahám elıtt, akkor sem sérti Isten attribútumait, valamint a bálványimádás
tilalmát, ha nem vesszük igénybe a „harmadik angyalnak” – a szöveg által alá nem
423 Gn 18:1kk. Ugyanez a kifejezés a Gn 12:7-ben, 17:1-ben is.
424 Gn 19:1.
425 Szintén külön tanulmányt igényelne ennek részletes elemzése, amire itt nincs terem, de bárki könnyen
ellenırizheti állításaimat az alábbiak alapján. A Tóra szövege elfogulatlan közeli olvasatban a fejezet (Gn 18.)
alábbi verseiben tulajdonít antropomorf jelleget a S’chínának: 1-2 (megjelent az Örökkévaló… és íme három
férfiú áll elıtte), 8 (ettek), 10, 13-14, 17 (egyes szám elsı személyben beszél az egyik férfi mint az Örökkévaló),
22 (ketten közülük elmennek Szodomába, Ábrahám pedig az Örökkévaló elıtt áll továbbra is, és beszélget vele),
23 (Ábrahám odalép az Örökkévalóhoz), 33 (és elment az Örökkévaló, miután befejezte a beszélgetést). A
Midrás az alábbi helyeken igyekszik a fenti antropomorfizmusokat tételesen kiküszöbölni: B’résít Rábbá 48:1-
50:2, valamint lásd még Rási kommentárját a vonatkozó tórai versekhez. A szöveg közeli olvasata és a
kommentárok között feszülı ellentét nyilvánvaló.