Az Ãjszövetség és a Tóra - Or-Zse
Az Ãjszövetség és a Tóra - Or-Zse
Az Ãjszövetség és a Tóra - Or-Zse
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
38<br />
Ebben az esetben viszont a páli krisztológia „kifejlett” teológiája mintegy évtizeddel<br />
megelızte a történetileg leghitelesebbnek tekintett szövegek legrégebbinek tekintett rétegeit<br />
is. Ha ez valóban így alakult, akkor egyrészt az Evangéliumok keletkezhettek eleve a páli<br />
teológia nyomán; illetve, ha nem, akkor Pál és a Tizenkettı között nagyon heves vitának és<br />
éles konfrontációnak kellett volna lezajlania, és ennek tükrözıdnie kellene az Újszövetségben.<br />
Hogy volt-e ilyesmi, azt a kérdést nagyon részletesen meg fogom vizsgálni a Pállal<br />
kapcsolatos fejezetben, hiszen ez tanulmányom egyik legalapvetıbb kérdése.<br />
<strong>Az</strong> eddigieket egybevetve azt állítom, hogy képtelenség kitagadni a Tanach, illetve az<br />
Újszövetség szövegébıl vagy bagatellizálni benne az Isten természetfeletti, csodás<br />
beavatkozásainak megtörtént tényként való állítását. Sıt akár történelmi tényként való<br />
állításukat is, amennyiben a szövegen nem a modern történettudomány paradigmatikus<br />
normáit kérjük számon, hanem a saját történetírói elvárásait. Erre a voltaképpen tökéletesen<br />
evidens tényre még százszámra hozhatnánk a példákat. Állítom továbbá azt is, hogy ezek a<br />
részek nem tehetık zárójelbe vagy negligálhatóak anélkül, hogy a szöveg üzenetének teljes<br />
spektrumát ezzel ne szőkítenénk. És azt is állítom, hogy a csodák megtörtént, illetve<br />
történelmi tényként való állítása szerves összefüggésben áll a szöveg morális, spirituális stb.<br />
dimenzióival és üzeneteivel, így azok is szükségképpen „károsodnak”, amennyiben emezeket<br />
az interpretáció során „hatástalanítjuk”. Így már nem ugyanazt a szöveget olvassuk – és ez a<br />
döntı. Ezen a ponton tehát a szöveg közeli olvasatának igénye – s vele a teológia, sıt<br />
szerintem a háláchá is – és a modern történettudomány kénytelenek elválni egymástól.<br />
Természetesen amennyiben célunkat úgy határozzuk meg, hogy történelmi vizsgálódást<br />
kívánunk folytatni, még pedig a szó modern értelmében, akkor a Biblia szövegét történeti<br />
forrásként kell, hogy kezeljük, mint egyet a sok közül, s így alá kell rendelnünk a tudományos<br />
forráskritikának. Amikor ezt megtesszük, a szöveget illetıen kikapcsoljuk a hitet, s annak<br />
kinyilatkoztatás voltát tagadjuk, de ez ebben a paradigmában így elfogadott, tehát ez eddig<br />
nem probléma. (Tisztán tudományelméleti-logikai alapon persze kérdés, hogy a tudományos<br />
forráskritikának mennyiben képezi jogos részét az a történettudományon kívüli, bizonyítatlan<br />
elıfeltevés, hogy csodák nincsenek, amely alapján ezeket a részleteket akkor is kizárják a<br />
tudományos vizsgálatból, ha erre egyébként más források vagy leletek ellentmondó állításai<br />
nem adnak okot. Ez az eljárás ugyanis a paradigmán belül elméletileg nem igazolható és nem<br />
logikus: a modern történettudomány hitbeli-világnézeti alapját képezi, illetve abból<br />
következik. Tisztán tudományelméleti-logikai alapon is kijelenthetı, mindenféle hittıl<br />
függetlenül, hogy az ilyen eljárás tudományosan inkorrekt, mivel a tudós tudományon kívüli,
Change language