Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

93
maradéktalanul megvalósul. 259 Ha egyáltalán nincs többé bőn, akkor minden negatív parancs
– beleértve a Tízparancsolatot is! – kiüresedik (mert megvalósul!), és minden olyan pozitív és
negatív parancs, amely megtörtént bőnesetek kezelésére vonatkozik, szintén kiüresedik. Ezt a
megvalósulást az Újszövetség egyértelmően reméli, és részlegesen már a messiási korhoz,
teljes mértékben pedig az eljövendı világhoz (ólám hábá) köti (és már itt elırebocsáthatom
egyik fı tételemet, mely szerint az Újszövetség csakis ebben az értelemben beszél a Törvény
„érvénytelenné” válásáról). A rabbinikus irodalom megosztottabb a kérdésben, némelyek nem
okvetlenül várják a bőn teljes megszőnését a messiási korban – némelyek igen –, de nagy
mértékő visszaszorulását igen (az Újszövetség alapján ezt az utóbbi változatot
valószínősíthetjük); az eljövendı világról pedig e tekintetben inkább csak sejtetik a teljesen
bőntelen emberi létezést (az Újszövetség viszont explicite is állítja ezt).
A prófétai szövegek nyomán 260 a rabbik által a messiási korszakra elıre jelzett tórai
változások egyértelmően abba az irányba mutatnak, amerre a fenti érvelésem: például a jóm
kippurim böjtjének megszőnése és a nap örömünneppé alakulása nyilvánvalóan a bőn teljes
vagy majdnem teljes megszőnését jelzi, hiszen csak ebben az esetben képzelhetı el, hogy a
bőnökért való engesztelés napján a kollektív és egyéni bőnbánat és „szívet szaggató” 261
megtérés eleme hiányozni fog a szertartásból, vagyis az ezekre vonatkozó parancsok –
megbánható bőn híján – kiüresednek, és a szomorúság örömre fordul.
Visszatérve az eskü problémájához, az iméntiek alapján értelmezhetı Jézus – kizárólag
tanítványainak adott! – parancsa úgy, hogy az nem érvényteleníti a Törvényt. Ha nagyon a
részletekbe akarunk bocsátkozni, akkor meg kell még említenünk, hogy míg a válás
lehetıségét a Tóra csak engedményként fogalmazza meg, vagyis senki számára nem teszi
kötelezıvé, addig az esküt bizonyos esetekben kötelezıen elıírja. 262 Kérdés, hogy Jézus
tanítványainak ilyen esetben mit kellett tennie, azaz megtagadhatták-e a Tórának való
engedelmességet Jézus parancsára hivatkozva? Meggyızıdésem – és a Mt 5:17:20-ban
megfogalmazott egyetemes alapelv – szerint nem. Ezt azzal is igazolhatjuk, hogy maga Jézus
is beszél máshol az eskü érvénytelenségének vagy érvényességének feltételérıl, és bizonyos
259 Hegel meg is fogalmazza ezt: „Jézus nem a törvények tiszteletét hirdeti, hanem azt mutatja föl, ami betölti,
ám törvényekként megszünteti ıket…” (Hegel: Theologische Jugendschriften, 265. o., idézi Taubes: Nyugati
eszkatológia, 202. o., és lásd itt a Hegel dialektikája c. egész fejezetet: 200-222. o.) Taubes szerint ez a
gondolatkör a Törvényrıl és a szeretetrıl „a hegeli rendszer alapzata” (uo. 201. o.). Késıbb errıl részletesebben
is szólok még.
260 Pl. Zech 8:19. Ez az elem egyébként a Sább’táj C’vi-féle messianisztikus mozgalomban is erıteljesen
megjelent.
261 Jo 2:12-13.
262 Pl. Ex 22:11.