Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

82
2.2.2.2. Jézus szigorító rendelkezései a „Hegyi Beszéd”-ben, különös
tekintettel a válás és az eskü teljes eltiltására; valamint az „új parancs”
Az Evangéliumok szövegében gyakorta elıfordul, hogy Jézus megszigorítja a Tóra vagy a
Tanach egyes rendelkezéseit vagy legalábbis azok alkalmazását. A legtöbb ilyennel, ráadásul
egy helyen, a „Hegyi Beszéd”-ben (Mt 5-7. fej., Lk 6:21-49) találkozunk. Ezek általában nem
érvénytelenítenek egyetlen tórai rendelkezést sem, inkább azok alkalmazását érintik. Így
például, közvetlenül a már korábban idézett rész után – amelyben Jézus a Törvényt és a
Prófétákat a legkisebb parancsig, sıt az írásjelek pontosságáig menıen megerısítette – olyan
útmutatásokat találunk, amelyek közös jellemzıje, hogy – néha jövı idıben, mintha csak a
majdan elérkezı messiási birodalomra vonatkoznának; néha azonban jelen idıben is – a tórai
parancsokat a cselekedetek szintjérıl az ember belsı motivációinak a szintjére igyekeznek
áthelyezni. Például a „ne ölj!” parancsát kiterjeszti az ok nélkül fenntartott haragra; 212 a „ne
kövess el házasságtörést!” parancsát pedig az idegen nı kívánságból történı nézésére 213 stb.
Ezekhez hasonló felfogással gyakran találkozunk a rabbinikus irodalomban, amely a Tóra
legmagasabb szintő megtartásának szintén azt tekinti, amikor valaki belülrıl vezérelten, Isten
és emberek iránti szeretetbıl, örömmel és önként tartja és éli meg a parancsokat, nem pedig a
büntetéstıl való félelembıl vagy külsı kényszerbıl. 214 Ezekkel a szöveghelyekkel még fogok
foglalkozni késıbb, 215 más szempontból, részletesebben, de most csak azt vizsgálom, hogy
ezek mennyiben vonják kétségbe azt a korábbi állításomat, mely szerint Jézus az írott Tórát
hiánytalanul megtartotta, és sem tanításában, sem tevékenységében nem érvénytelenítette.
Ebbıl a szempontból pedig csak két olyan rendelkezése marad a fentiek közül, amelyekkel
kapcsolatban felmerül az írott Törvény megváltoztatásának problémája: a Tórában
engedélyezett válás, és az ott szintén engedélyezett esküvés eltiltása.
2.2.2.2.1. A válás tilalma
Míg az írott Tóra a nıben talált valamilyen „szégyenletes” vagy „nem ismert dolog” miatt
engedélyezi a válást, addig Jézus majdnem teljesen eltiltja, azaz kizárólag a másik fél
paráznasága esetében engedi meg. Hogy mi is értendı e fogalom alatt, arról részletes vita
folyik a Talmudban, és a válóok meghatározása tekintetében el is tér Sámmáj és Hillél
212 Mt 5:21-26. Itt amúgy jövı idıben, vélhetıen a messiási királyság majdani berendezkedésére utalva jogi
szankciókat is kilátásba helyez. De ezek közvetlenül nem érintik a tórai parancsot.
213 Mt 5:27-30.
214 bJómá 86b, bGíttín 36b, bSzótá 22b, mSzótá 5:1, bSzótá 31a.
215 A 4.3.3.1.3. Az „új szövetség” a Hegyi Beszédben c. alfejezetben.