Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

88
2.2.2.2.1.1. „A Törvény törvényes meghaladása”: a tórai parancsok kiüresedésének lehetısége és
példái a Tanachban
Elsı példaként Józsua giv’óniakkal kötött szövetségének példáját említeném. Mint
ismeretes, a kanaánita város népe hazugsággal, távoli nemzetnek beállítva magukat, elérte,
hogy Józsua és a vének szövetséget kötöttek velük az Örökkévaló nevében tett esküvel. 243
Miután kiderült a hazugság, ez nem érvénytelenítette visszamenıleg az esküt – bár a nép
között vita keletkezett ezügyben –, így aztán nemcsak hogy békében kellett élniük a giv’óni
városokkal, de szövetségük értelmében még meg is kellett szabadítaniuk ıket, amikor
megtámadták más nemzetek. 244 Csakhogy a Tóra elıírja, hogy a kanaáni népeket – köztük a
giv’óniakat – teljes mértékben ki kell(ene) irtani, még a gyermekeket, öregeket, asszonyokat
sem szabad(na) életben hagyni, és tilos velük bármiféle szövetséget kötni. 245 Ezek a
parancsok többször is meg vannak ismételve a Tórában, ami nagy súlyukat jelzi.
Így a Józsua és fejedelmei által eskü alatt a giv’óniakkal kötött szövetség ellentétes a Tóra
nagy súllyal adott parancsával. Az eskü és szövetség megtartásának elvárása itt szembekerül a
kanaáni népek kiirtásának rendeletével. Kérdés, hogy melyik az erısebb, melyik
érvényteleníti a másikat? Megdöbbenve tapasztalhatjuk, hogy Józsua döntése értelmében a
giv’óniakkal kötött szövetség felülírta a Tóra többször is elismételt, nyomatékos parancsát. 246
Ezzel a giv’óni városokra nézve a Tóra e parancsai kiüresedtek. Képtelenség lenne azt
állítanunk, hogy érvénytelenné váltak, mivel ezzel azt is mondanánk, hogy Józsua súlyosan
megszegte és érvénytelenítette a Tóra parancsait, ami azt bizonyítaná, hogy hamis próféta, és
halálbüntetést vonna maga után. Mi több, az elbeszélés szerint a Tanach talán legnagyobb
csodája a giv’óniak megszabadítására szervezett izraeli katonai akció közben történt: az
Örökkévaló nagy jégesıvel ölte meg az ellenséget, majd pedig Józsua szavára megállt a nap
és a hold az égen egy teljes napra. „És nem volt olyan nap mint amaz, sem annak elıtte, sem
annak utána, hogy hallgatna az Örökkévaló ember szavára; mert az Örökkévaló harcolt
Izraelért.” 247 Összegezve a szinte abszurd helyzetet: Isten soha nem látott mértékben segítette
meg Izraelt egy olyan csatában, amely egy olyan nemzet megmentésére irányult, amelyet a
Tóra parancsa szerint ki kellett volna irtani. Azaz – sarkítva fogalmazva – az Örökkévaló
maga is mintegy saját Tórájának parancsa ellen cselekedett akkor, amikor azt felülírta egy
243 Jós 9:1-27.
244 Jós 10:1-14.
245 Ex 24:23-33, 34:11-16, Nu 33:51-56, Dt 7:1-5,20-24, 20:13-18.
246 A bGíttín 46a szerint azért, hogy az eskü megtartásával megszenteljék az Örökkévaló nevét, amelyre
megesküdtek.
247 Jós 10:14.