Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

84
könyvében, az ısatyáknál 225 ) nem volt válás. Ez az érvelés annyiban igazolható a Tanachból,
hogy Maleachi próféta szerint Isten győlöli a válást:
És másodszor ezt teszitek: borítjátok könnyel az Örökkévaló oltárát, sírással és jajgatással, úgy hogy
nem fordulhat többé az áldozathoz, hogy kedvességgel fogadná kezetekbıl. És azt mondjátok: miért?
Azért, hogy az Örökkévaló tanú volt közted és ifjúkori feleséged közt, aki ellen te hőtlenkedtél, holott a
társnıd és szövetséges feleséged. Hát nem tette az az egy, pedig fölösen volt neki szelleme? De mi van
azzal az eggyel? Isteni magzatot kíván! İrizkedjetek tehát lelketekért, és ifjúkori feleségedet ne érje
hőtlenség! Mert győlölöm az elküldést, mondja az Örökkévaló, Izraél Istene, meg azt, ki erıszakot
borított ruhájára, mondja az Örökkévaló, a seregek Ura; ırizkedjetek tehát lelketekért és ne
hőtlenkedjetek! 226
Jézus, úgy tőnik, ebben az irányban értelmezi a Tanachot: ha egyfelıl az Írás szerint Isten
győlöli a válást, másfelıl viszont mégis engedélyezi azt, akkor ez csupán az emberek jelenlegi
állapota miatt tett tórai engedmény vagy könnyítés (talán rásútnak [r’sútának] vagy hétérnek,
esetleg kúlának mondanánk a rabbinikus nyelvhasználatban), amelyet ı a kezdeti, teremtett
állapothoz való visszatérés – mely mintegy Isten eredeti akaratát tükrözi – jegyében
megszigorít [chúmrá]. Arról hogy a Tóra esetenként engedményt ad az emberi természet, az
emberi szenvedélyek miatt, a Talmud is tud, annak a tórai parancsnak kapcsán, amely szerint
„ha valaki meglát a hadifoglyok között egy csinos nıt”, élhet azzal a megadott szabályok
keretei között, annak ellenére, hogy a nı nem betért pogány. 227 A bKíddúsín 21a-22b szerint
ezt csak azért szabad, mert „a Tóra figyelembe veszi az ember gonosz ösztönét [jécer hárá]”.
Rási úgy kommentálja ezt a talmudi helyet, hogy „talán [a harctéren] könnyebben uralkodik a
vágyain, ha tudja, hogy otthon kielégítheti majd ıket”. Ha azonban a messiási korban a
gonosz ösztön a háttérbe szorul vagy megszőnik, 228 akkor az ilyen fajta tórai engedmény
okafogyottá válik. Ez a felfogás indokolja és érthetıvé teszi Jézus válással kapcsolatos
gondolatmenetét, azonban továbbra is nyitva marad a kérdés: megváltoztatja-e ezáltal a
Törvényt, vagy sem; s ha igen, milyen alapon?
Úgy vélem, ez a szöveghely kizárólag akkor érthetı meg, ha figyelembe vesszük Jézus
messiási öntudatát. Hogy ı rendelkezett ilyennel, azt Vermes kategorikusan tagadja, és sokan
mások is kétségbe vonják, azonban ezek a felfogások csak azon a módon bizonyíthatók be, ha
az Újszövetség egyes mondatait történeti-kritikai alapon elimináljuk, másképp nem. De ez a
hely – hasonlóan a szombati kalásztépés esetéhez – egyúttal azt is bizonyítja, hogy Jézus
messiási öntudatának megléte nemcsak azon helyek vizsgálatával dönthetı el, amelyekben a
Messiás szó konkrétan szerepel, hanem implicit módon is megjelenik rengeteg beszédében,
225 Az ısatyák nem váltak: Ábrahám nem vált el, jóllehet Sára meddı volt; Jákob nem vált el Leától, jóllehet
nem szerette, és csalással adták hozzá feleségül stb.
226 Mal 2:13-16 (a kiemelés tılem).
227 Dt 21:10-14.
228 Márpedig ezt állítja: B’midbár Rábbá 17:5, D’várím Rábbá 6, Ez 11:19-et kommentálva, valamint bSzúkká
52a stb.