Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

154
tanúságtétele szerint: létezett – olyan nem ebionita zsidókereszténység az 1. század középsı
harmadában és utána, amely nemcsak Messiásnak, de Isten született fiának, képének,
szavának és testben megjelent Istennek látta Jézust, anélkül, hogy ez által a Tórához és a
Tanach-hoz való hősége szükségképpen megkérdıjelezıdött volna saját szemében.
2.2.2.7.5.4.1. Néhány megjegyzés a fentiekhez
A zsidóság és kereszténység közötti párbeszéd teológiailag és történelmileg egyaránt
legérzékenyebb és legvitatottabb kérdései ezek. Aligha remélhetjük, hogy e dolgozat vagy
más írások által feloldódnának, vagy hogy a közeljövıben bármelyik oldalon is
tömegméretekben feladnák meggyızıdésüket a vitatkozó felek. Történelmileg és érzelmileg
is annyira terhelt ez a téma – nem utolsósorban rengeteg vérrel is –, hogy már az is nagy
eredmény, ha a tudományos kutatást megilletı indulatmentességgel nyugodtan lehet
egyáltalán beszélni róla. A minden keresztény felekezetben meglévı ortodox mag sem fogja
várhatóan feladni semmilyen újszerő vallástörténeti elmélet kedvéért a Messiás e belsı
természetébe vetett hitét, mivel ezt egészen lényeginek tartják. Az „istenember
paradoxonának” nélkülözhetetlen egzisztenciális fontosságát a keresztény hit számára szinte
teljes mélységében, óriási lényeglátással és nagyon hitelesen tárta fel az európai
filozófiatörténetben Søren Kierkegaard A keresztény hit iskolája c. mővében és más késıi
írásaiban, így elegendı az e téma iránt érdeklıdı olvasó figyelmét e könyvekre felhívnom. A
keresztények számára azért feladhatatlanul lényegi ez a meggyızıdés, mert Istennek az ember
iránti szeretetét teljes mélységében csak abban a radikális és irracionális hitben látják
feltárulni, hogy maga az egyetlen Isten lett a Messiásban emberré, vette magára engesztelı
áldozatként bőneiket és azok büntetését, halt bele ezekbe, majd támadt fel, legyızve ezzel a
bőnt, a halált és minden rosszat. A keresztények hite szerint ennél kevesebb isteni szeretet nem
elegendı ahhoz, hogy az ember teljes szívébıl és teljes lelkébıl valóban megtérjen. Nem
várható tehát, hogy ezt a meggyızıdésüket a modern vallástörténet bizonyos állításai miatt
tömegesen feladják.
A zsidóság ezzel szemben ebben a hitben az idegen isten imádása és a bálványimádás
tilalmának, illetve Isten egy(etlen)ségének a megsértését érzi. Ezen kívül az európai
történelem során az irracionálist racionalizálni akaró, a csak a Szellem által megérthetı titkot
mindenki számára kötelezıen, erıszakos úton elhiendı dogmává tenni akaró, lényegétıl
elszakadt, antijudaista-antiszemita, állami kereszténység – Kierkegaardnál a hiteltelen,
névleges álkereszténység, a Christenheit – zsidósággal szembeni, néha ördögien gonosz