Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

289
Amennyiben tehát ezt vehetjük a Talmud álláspontjának, annyiban kiderül, hogy a messiási
megváltás „nem megtérés és jócselekedetek által [ló bitsúvá úmáászím tóvím]” jön el Izrael
számára, hanem Isten szuverén beavatkozásának köszönhetıen, azaz irgalmából.
Szövegszerően is egybecseng ez a páli fogalmazásmóddal: „az ember hitbıl válik igazzá, a
Törvény cselekedeteitıl függetlenül”. Ezt alátámasztja Jechezkél is, aki a messiási
helyreállításról, éppen a kıszív, a gonosz ösztön hússzívre cserélésérıl, ezt írja:
Nem a ti kedvetekért [ló l’máánchem = nem miattatok/értetek] cselekszem, úgymond az Úr, az
Örökkévaló, tudomástokra legyen, szégyenkezzetek és piruljatok útjaitok miatt, Izraél háza. 1038
Amirıl Pál beszél, az voltaképpen pontosan ugyanez. Ezen a ponton a Törvénnyel nem
rendelkezı pogányok és a Törvényt kielégítıen megtartani nem tudó zsidók egy platformra
kerülnek:
Mert éppen úgy, ahogy ti [nem-zsidók] valamikor nem engedelmeskedtetek az Istennek, most pedig
könyörületre találtatok az ı [a zsidók] engedetlenségük miatt, ugyanúgy most – az irántatok
megnyilvánuló kegyelem miatt – ık is engedetlenek lettek, hogy most ık is kegyelmet kaphassanak.
Mert az Isten mindenkit összezárt az engedetlenségben, hogy mindenkin megkönyörülhessen… 1039
…aminek pedig Pál szerint az a célja, hogy senki, se zsidó, se pogány, ne dicsekedhessen,
ne tarthassa magát egyetlen másik embernél sem különbnek, hanem egyedül Istené legyen
minden dicsıség. 1040
Az ember tehát a gonosz ösztöntıl megszabadulni, teljes szívébıl és teljes lelkébıl
megtérni és ezáltal megmenekülni is csak Istennek az İ irgalmából fakadó beavatkozása
nyomán képes: ennek meg kell elıznie az emberi cselekvést. Ahhoz, hogy valaki egyáltalán el
tudja szánni magát – akár zsidó, akár nem-zsidó – a rá nézve kötelezı parancsok szívbıl való
betöltésére, már elızetesen kegyelmet kell ehhez kapnia Istentıl; mint ahogy az ember nem
képes önmagát hajánál fogva kiemelni a mocsárból. Ahhoz, hogy valaki úgy dönthessen, hogy
szívébıl, ıszintén, szabadon, szeretetbıl meg fogja tartani a parancsolatokat, már igaz
embernek kell lennie. Elıbb válik tehát igazzá, és utána kezd el valóban jót cselekedni –
amennyiben jócselekedetek alatt, mint fentebb láttuk, immár kizárólag a szabad akaratból
fakadó engedelmességet értjük, és nem a félelembıl származó, Isten vagy emberek részérıl
kikényszerített, heteronóm erkölcsiséget. Az utóbbi módon, félelembıl jót cselekvı ember a
Jirmeja-féle „új szövetség” korában már nem minısül igaz embernek. Az ember nem attól
válik igazzá, hogy igaz tetteket hajt végre – hanem elıbb igazzá kell válnia, hogy valóban
igaz tetteket hajthasson végre; hiszen képtelenség, hogy valaki a saját lényegén tetteivel
1038 Ez 36:32.
1039 Rm 11:29-32.
1040 Rm 3:9, 27-30, Ef 2:9 stb., vö. Jes 2:9-17.