Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

79
Elıbbi jelentését figyelembe véve Jézus mondata azt jelenti, hogy az ember szabadon
meghatározhatja a szombat konkrét értelmét és így a helyes magatartást egy adott helyzetben,
figyelembe véve, hogy a szombati pihenés az emberek érdekét szolgálja, és nem fordítva. Erre
a gondolkodásmódra szintén találunk példát a rabbinikus iratokban a Törvény
vonatkozásában. 204 Messiási névként értelmezve az „ember fia” kifejezést, a mondat azt
jelenti, hogy a Messiásnak áll jogában ez az értelmezés, a háláchá meghatározása. Ez a verzió
az elıbbihez képest leszőkítés, hiszen ebben az esetben a többi embernek nincs joga ehhez a
szabad értelmezéshez, csak a Messiásnak, vagy – újabb verzió: – egy messiásnak, azaz egy
Istentıl felkent prófétának, királynak vagy papnak. Ez utóbbi esetben a Dávid fenti tettére
való hivatkozás nem áll jogában minden embernek – még életveszély esetében sem –, hanem
ez prófétai, királyi vagy papi kiváltság. Ha ezt a jelentéstartományt helyezzük elıtérbe, akkor
Jézus önnön messiási voltára hívta fel tulajdonképpen a figyelmet, és ennél fogva élt a
háláchá megváltoztatásának jogával. Témánk szempontjából azonban nem okvetlen
szükséges eldöntenünk, hogy e verziók közül melyiket tekintjük érvényesnek, úgyhogy ez a
kérdés nyitva hagyható.
Ezzel áttekintettük az összes esetet, amely Jézus és a szombat viszonyát érintette. Az
alábbiakban röviden összefoglalom, ami mindezekbıl következik, és ennek alapján kísérletet
teszek Jézus szombat-értelmezésének rekonstrukciójára.
2.2.2.1.5. Jézus szombat-értelmezésének összefoglalása
Általánosságban azt mondhatjuk: Jézus sehol nem állította, hogy a gyógyítás, a kalásztépés,
a kimorzsolás, a sárcsinálás, a teherhordás ne számítana munkának; egy helyen pedig a
gyógyítást kifejezetten munkának minısítette. Érvelése tehát nem a munka rabbinikus
meghatározásának tagadására épült, 205 hanem arra a felfogásra, hogy az általa, tanítványai,
illetve egy esetben a meggyógyult által végbevitt tettek felfüggesztik a szombatot. Ezt minden
esetben explicit vagy implicit módon a pikkúách nefes, az életvédelem elvére vezette vissza,
amit azonban jóval tágabban értelmezett, mint farizeus vitapartnerei. İ ugyanis nemcsak a
közvetlen életveszély vagy a további egészségromlás veszélye esetén tartotta indokoltnak a
szombat felfüggesztését, hanem abban az esetben is, ha a meglévı egészségkárosodás
helyreállításáról volt szó, sıt akkor is, ha csak az éhség csillapításáról. Ez az álláspont nagy
használhatatlan módszer. Ezért, megtartva a Vermes által kirekesztett szövegeket, megmarad az „ember fia”
kifejezés kettıs jellege: egyszerre általános alany és messiási cím is. (Ld. Vermes: A zsidó Jézus, 206-244. o.)
204 M’chiltá az Ex 31:13-hoz (103b), idézi Flusser: Jézus, 49. o.
205 A szombat szempontjából az sem számít, hogy kis vagy nagy munkáról van-e szó.