Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

115
a Talmudban, ráadásul az írott Tórával nem is lenne összeegyeztethetı. Tehát ez a verzió sem
igazán valószínő.
2.2.2.6.4. „A két este között”
Egy érdekes felvetést szeretnék még ismertetni. 360 A peszachi báránnyal kapcsolatos tórai
törvény úgy fogalmaz, hogy a bárányt „a két este között” (bén há-árbájim) 361 kell egész
Izraelnek megölni. A különös fogalmazásmód számos vitára adott alkalmat: a szamaritánusok
és késıbb a karaiták úgy értelmezték, hogy ez a napnyugta kezdetétıl („elsı” vagy „kis este”)
a teljes besötétedésig („második” vagy „nagy este”) tartó idıt jelenti, míg a rabbinikus
irodalom – hosszas viták után – úgy döntött, hogy ez az idıszak akkor kezdıdik, amikor a nap
leszálló ágba fordul (kb. du. 12.30-kor), és a teljes besötétedésig tart, így a peszachi bárányt
délután 14.30-15.00 után (ha péntekre esett, akkor egy órával késıbb, ha szombatra, akkor
egy órával elıbb) kezdték levágni (mert elıtte még be kellett mutatni az esti támíd áldozatot
is). 362 Így, az estét kiterjesztve az egész délutánra, lehetıvé vált a Szentélyben tömegesen
bemutatandó peszachi áldozat lebonyolítása (több tízezer bárány levágását kellett
megvalósítani).
„A két este között” kifejezés azonban, ha elszakadunk a szóbeli hagyomány(ok) adta iménti
értelmezés(ek)tıl, úgy is felfogható – méghozzá nagyon kézenfekvıen –, hogy a niszán 14.
bejövetelének estéjétıl a kimenetelének estéjéig tartó 24 óra alatt kellett a bárányt levágni,
elkészíteni és megenni. Ebben az esetben Jézus tanítványai a niszán 14. bejövetelekor, azaz
elıestéjén, azaz a 13-i napnyugta után vágták le, készítették el és ették meg a bárányt, majd
másnap este napnyugta elıtt Jézus (mint szintén „peszach-áldozat”) már a sírba került. Ez
nagyon plauzibilis magyarázatnak tőnik, és az írott Tóra betőjének teljesen pontosan megfelel.
Ráadásul ez az értelmezés már a Misnában is felmerül: „Ha valaki a peszach-áldozatot
[niszán] tizennegyedikén reggel vágja le más megnevezés alatt, az Rabbi Józsua szerint
érvényes, éppúgy, mintha tizenharmadikán vágta volna le; Ben Bathira szerint viszont
érvénytelen [de csak amiatt, hogy más néven mutatta be]…” 363 Majd a hozzáfőzött g’márá
szerint: „Rabbi Eleázár mondta Rabbi Osája nevében: Ben Bathira érvényesnek mondta a
peszach-áldozatot, amelyet valaki ezen a néven [tehát mint peszach áldozatot] vágott le
360 Kollégám, Hack Márta szóbeli közlése alapján.
361 Ex 12:6, Lv 23:5, Nu 9:3,5,11.
362 Gesenius’ Hebrew and Chaldee Lexicon to the Old Testament Scriptures, Erev szócikk, 1. pont; Flavius: A
zsidó háború, 6:9:3. (a magyar kiadásban: 442. o.), bPeszachim 58a. Flavius szerint egy ízben 255 600 bárányt
vágtak le du. 3-tól 5-ig!
363 bZevachim 11b.