Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

43
Heller is utal rá, hogy ez az egész „zsidó Jézus”-probléma „az európai identitásképzéshez
tartozik”. 80 Ebben az esetben azzal is szembe kell néznünk, hogy ha „az európai kultúra a
zsidó/keresztény kultúra és a görög/római kultúra ötvözete”, 81 akkor – mivel e kettı között a
történelem folyamán kezdettıl fogva és mindmáig néha antagonisztikusnak tőnı ellentét
feszült – ez nem egy problémátlan „ötvözet”, hanem egy belsı kettısséget, meghasonlottságot
hordozó keverék, vagyis európai identitásunk is meghasonlott, mély belsı törésvonalat és
erıs, feloldatlan feszültséget hordoz. 82
Heller mintha remélné, hogy ezt az ellenmondásosságot sikerül feloldani. Én nem vagyok
ebben biztos. Egy pillanatra hadd lépjek át teljes mértékben a történetteológia és eszkatológia
területére: vajon nem errıl az összeférhetetlenségrıl beszél-e Dániel, amikor a – zsidó és
korai keresztény hagyomány által egyértelmően és egyöntetően Rómával azonosított –
negyedik birodalomról így ír:
…lábai részben vasból s részben agyagból. (…) egy negyedik királyság erıs lesz, mint a vas; amint hogy a
vas összemorzsol és széttör mindent, és mint az összezúzó vas, mindezeket összemorzsolja és összezúzza. És
hogy láttad a lábakat és ujjakat részben fazekas-agyagból és részben vasból – megosztott királyság lesz az s a
vas szilárdságából lesz benne, aminthogy a vasat vegyülten láttad sár-agyaggal. S a lábak ujja részben vasból
s részben agyagból – a királyságnak egyik része erıs lesz, és másik része törékeny lesz. És hogy láttad a vasat
vegyülten sár-agyaggal, elvegyülve lesznek emberi magzattal, és nem fognak tapadni egyik a másikhoz,
valamint a vas nem vegyül el az agyaggal.” 83
Míg a vas – a Misna szerint is – a fegyver (a háború, az erı, a hatalom, a római, a
diktatorikus stb.) szimbólumaként, az agyag pedig az emberi (az ádámi, ú. m. a „földbıl
való”, a humánus) tényezı szimbólumaként értelmezhetı a Szentírásban, az euro-amerikai
(nyugati) civilizáció belsı, elvi töredezettségét, támadhatóságát, instabilitását jól szemlélteti a
kép, a két entitás teljes vegyítését pedig lehetetlennek mutatja. Földbıl és kıbıl egyaránt
építhetı oltár Istennek, de vas nem érintheti azt: amikor megérinti, azonnal tisztátalanná
teszi, 84 mert „mert a vas azért teremtetett, hogy megrövidítse az ember életét, míg az oltár
azért teremtetett, hogy meghosszabbítsa az ember napjait, és nem helyénvaló, hogy ami
megrövidíti, fölemelkedjen az ellen, ami meghosszabbítja azt”. 85
A mózesi Miskánban a
szobrot alkotó valamennyi fém jelen volt, a vasat kivéve. S ne feledjük: a kinyilatkoztatás
80 Heller: A zsidó Jézus feltámadása, 85. o.
81 Heller: A zsidó Jézus feltámadása, 84-85. o.
82 „Napjaink egyik leggyakrabban elismételt közhelye szerint az európai kultúra két fı forrásból fakad: az egyik
a görög-római antikvitás, a másik a zsidó-keresztény ókor hagyománya. Ez az egyébként igaz állítás üres
közhely voltát leginkább azzal leplezi le, hogy hallgat a harmadik elemrıl, arról, hogy az európai kultúra egyben
megörökölte az elıbbi kettı egymás iránti súlyos fenntartásait, olykor győlöleteit is.” (Tatár: Töretlen úton, 56.
o., és lásd a következıket is, ahol arról ír, hogy ez az ellentmondásosság lényegi, nem pedig valami félreértésbıl
vagy emberi rögeszmékbıl származó.)
83 Dán 2:33, 40-43.
84 Ex 20:24-25.
85 mMiddót 3:4.