Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

65
Ez világos beszéd, és valóban egyértelmően meghatározza Jézus pozitív viszonyát az írott
Tórához, sıt a Tanach-hoz; emellett nagyon hasonlít a témával kapcsolatos legszigorúbb
rabbinikus felfogáshoz és érveléshez, amennyiben a Szentírásban egyetlen bető sem törölhetı
el, nem adható hozzá vagy helyezhetı át máshová. 122 Rengeteg további hely támasztja ezt alá
a késıbbiekben is, amelyeket itt helyszőke miatt nem idézhetek mind, de az alábbiakban
röviden felsorolom azokat a fıbb elemeket Jézus életének idırendi sorrendjében, amelyek az
ı – és környezete – törvényhőségét igazolják a négy evangélium elbeszélése szerint.
2.2.1. A Jézus törvényhőségét igazoló szöveghelyek az Újszövetségben
Családja – éppúgy, mint Keresztelı Jánosé – aggályos pontossággal megtartotta a
Törvényt; 123 ı maga ezzel kapcsolatos, meglehetısen szigorú ars poeticáját a fentebb idézett
részletben erıteljesen megfogalmazta. Az ıt kísértı Sátánnal szemben háromszor is a Tórát
idézi, annak alapján elutasítva a bőnt; 124 A Törvény lényegét Hillélhez nagyon hasonlóan
foglalja össze; 125 a törvénytelenségeket [anomia] elkövetıket, akik ırá próbálnak hivatkozni
az ítéletkor, végsı elutasítással fenyegeti meg; 126 a megtisztuló leprásokat minden esetben
felszólítja, hogy menjenek el a papokhoz a Törvény által elıírt tisztulási szertartást elvégezni,
az áldozatot bemutatni; 127 szigorúan megfeddte azokat, akik értelmezése szerint a Tóra
parancsainak érvényességét korlátozták, Isten parancsainak nevezve azokat; 128 megfizette a
Szentélybe adandó adót, a „kétdrachmát”, jóllehet nem érezte magát kötelezve erre; 129 az ıt
arról kérdezıt, hogy miként lehet bejutni az eljövendı világba, a parancsolatok megtartására
122 jSzanhedrin 2:20c. Részletesen lásd: Strack–Billerbeck: Kommentar zum Neuen Testament aus Talmud und
Midrasch, I. köt. 244-248. o. Itt megjegyezném, hogy Vermes Géza szerint Strack és Billerbeck e mőve „a
legfıbb veszélyforrás” azon Újszövetség-kutatók számára, akik a „másodlagos forrásoktól való függıségben”
vannak, míg magát a rabbinikus irodalmat nem tudják tanulmányozni (Vermes: Jézus és a judaizmus világa, 43-
44. o., 35. lábj.). Ez a vélemény, bár szerintem túl szigorú, tartalmaz némi igazságot, mert Strack és Billerbeck
éppúgy nem tárgyalják az adott témákat azok teljességében, mint ahogy Vermes sem. És mint ahogy szinte senki
– én – sem, tekintettel a rabbinikus irodalom egyedülálló sokszínőségére és sokoldalúságára. Mindenesetre
éppen ezért igyekeztem nem függeni a másodlagos forrásoktól, hanem magam próbáltam meg kikutatni a
rabbinikus forrásokból a vonatkozó részeket minden témámnál. Ezért elsısorban a rabbinikus szöveghelyeket
fogom idézni és hivatkozni, és nem a másodlagos irodalmat.
123 Lk 1:5-6, 59, 2:21-24, 27, 39, 41, 51; Mt 1:19. Érdekes, hogy – a keresztény hagyomány állítása szerint nem
zsidó származású – Lukács az, aki a legnagyobb gonddal tájékoztat bennünket mindig Jézus és a tanítványai
feltétlen törvényhőségérıl a legapróbb részletek tekintetében is, és rendszeresen siet általánosságban is
megjegyezni újra meg újra, hogy „mindent a Törvény szerint tettek”. Euszébiosz szerint ı kifejezetten a nemzsidók
közül megtérıknek írta evangéliumát (Euszebiosz Egyháztörténete 6:25:6, 271. o.), ez a jelenség tehát
kétszeresen is figyelemre méltó!
124 Mt 4:4-10, Lk 4:4-12.
125 Mt 7:12 vö. bSábbát 31a.
126 Mt 7:21-23.
127 Mt 8:4, Mk 1:44, Lk 5:14, 17:14.
128 Mt 15:3-9, Mk 7:9-13.
129 Mt 17:27.