Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

71
irányzata tiltotta a beteglátogatást szombaton, de Hillél irányzata megengedte, és az ezzel
kapcsolatos részletes rendelkezéseket (be kell takarnia magát és nem az ágyra, nem a székre
kell ülnie, hanem vele szemben a földre) azzal indokolták, hogy „az isteni Jelenlét a beteg
fekhelye fölött van, amint megmondatott: »Az Örökkévaló megerısíti a betegágyán.«. 162 És
Rábá azt mondta Rábin nevében: Honnan tudjuk, hogy a Szent, áldott legyen, megerısíti a
beteget? Mert megmondatott: »Az Örökkévaló megerısíti a betegágyán.«” 163 Éppen ezért a
szombati beteglátogatók ilyen formulákkal üdvözölték a betegeket: „szombat van, amikor
nem kell kiáltani, és a gyógyulás hamarosan eljön”; „a szombat könyörületességet hoz”;
„bárcsak a Mindenható megkönyörülne rajtad és Izrael betegein”. Mindez nem csak a
közvetlen életveszély esetében volt érvényes. Ha tehát ezeket kívánjuk szombaton a betegnek;
ha az isteni Jelenlét az ágya felett lebeg; ha az Örökkévaló megerısíti a beteget szombaton; és
ha Jézus gyógyítása nem fizikai-orvosi vagy mágikus praxis útján történt, hanem, mint ezt az
Újszövetség hangsúlyozza, a szombaton is gyógyító Istenbe vetett hit által, miként a
prófétáknál; akkor nem biztos, hogy gyógyításainak elutasítása háláchikusan helyes volt.
Most röviden összefoglalom, 164 hogy a vitákban milyen konkrét álláspontok csaphattak
össze. A farizeus rabbinikus állásponttól való döntı eltérés valószínőleg abban állt, hogy ık a
szombati gyógyítást csak életveszély (vagy annak legkisebb lehetısége) esetén fogadták el, 165
különben semmiképpen nem – márpedig ezekben az esetekben ez nem okvetlenül állt fenn. A
bJóma 83a helyen található, ezzel kapcsolatos misnai alapelv kapcsán az amórák
(évszázadokkal késıbb) részletekbe menı vitát folytatnak arról, mely betegségek férnek még
bele a szombaton gyógyítható kategóriába, és melyek már nem. Úgy tőnik, a Jézussal
szembeni döntı háláchikus ellenérv abban lelte alapját, hogy sem a bénult („száradt”) kéz,
sem a görbeség, sem a vízkór (?) a legkisebb mértékben sem fenyegetett életveszéllyel. Jézus
mégis explicit módon a „lelket/életet megmenteni” [pszükhén szószai] kifejezést használja,
ami gyakorlatilag a pikkúách nefes szavak fordításaként is értelmezhetı (jóllehet a héber
kifejezés nem biztos, hogy létezett már); ı tehát vagy ekként értelmezte a helyzetet, vagy
pedig többre akart utalni: a fizikai gyógyulás által az illetı szellemi-lelki életének
162 Zsolt 41:3.
163 bSábbát 12b.
164 Azért csak röviden, mert egyrészt nem tartozik szorosan a témához, másrészt mert Strack–Billerbeck:
Kommentar zum Neuen Testament aus Talmud und Midrasch részletesen áttekinti az egész problémát a
vonatkozó helyekkel együtt (I. köt., 622-630. o.).
165 „Szabad egy zsidónak, akinek a füle fáj, meggyógyítania azt szombaton? A bölcsek így tanították: Ahol az
életveszélynek csak a legkisebb kérdése is felmerül, a szombat törvényei felfüggesztıdnek. Tehát a fülfájás
esetében, ha az veszélyes, meg szabad gyógyítani szombaton.” (D’várím Rábbá 10:1) „Ha valakinek fáj a torka,
önthet gyógyszert a szájába, mert fennáll az emberi élet veszélyeztetettsége, és minden emberi életveszély
felfüggeszti a szombatot.” (bJómá 83a – A következı oldalakon aztán részletekbe menı vita bontakozik ki arról,
hogy mely betegségek sorolhatók ide, és melyek nem.)