Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

164
1. A szóbeli Tanhoz való viszonyunk historikus vagy hitbeli jellegő-e, azaz a történelem
során fokozatosan kifejlıdı, vagy a Szinájon Mózesnek egészében átadott rendszerként
vesszük-e figyelembe?
2. Az elıbbi kérdés fényében miként értékelhetjük a Jézus-korabeli „plurális judaizmust”?
3. A szóbeli Tannak milyen – tekintélyükben különbözı – rétegei vannak, és ezekhez
külön-külön Jézus hogyan viszonyult?
2.3.1.3.1. A szóbeli Tan historikus vagy hitbeli értelmezése
A rabbinikus irodalom alapállítása a szóbeli Tan eredetét illetıen – röviden összefoglalva –
az, hogy azt Mózes a Szinájon teljes egészében ugyanúgy Istentıl vette át, mint az írott Tórát,
csakhogy arra kapott megbízást, hogy azt – ellentétben az írott Tórával – szóban
hagyományozza tovább. E hitvallás szerint a történelem során egészen a Messiásig elhangzó
valamennyi rabbinikus döntés, hagyomány stb. elmondatott Mózesnek negyven napos Szinájhegyi
tartózkodása során. 535 Mivel azonban ez negyven nap alatt nem volt lehetséges, a
Midrás szerint úgy értendı, 536 hogy csak az elveket, szabályokat [k’lálím] ismertette meg
Isten Mózessel. Így aztán e felfogás szerint, ha késıbb, bármikor a történelem folyamán egy
tanítvány a mestere elıtt helyesen interpretálja a Tórát, az az értelmezés már elmondatott
Mózesnek a Szinájon. 537 Végeredményben tehát a szóbeli Tan egyszerre Szináj-hegyi
kinyilatkoztatás is, és a történelem folyamán mintegy „újrafelfedezett”, s így fejlıdésnek
alávetett valóság is e felfogás értelmében. A klasszikus középkori és ókori judaizmus az elsı
sajátosságot hangsúlyozta, amennyiben a szóbeli Tant egészében véve Mózestıl szóban
továbbhagyományozott rendszernek láttatja inkább – míg a modernebb megközelítés inkább
történelmileg kifejlıdınek tekinti. A két koncepció valamennyire közvetíthetı,
harmonizálható az említett „újrafelfedezés” fogalmával.
Ez a kérdés az én témám szempontjából azért lényeges, mert ha a szóbeli Tan teljes
rendszerét – mai és ez utáni formájában – egészében véve Mózestıl áthagyományozottnak,
azaz mintegy idıtlennek tekintjük, akkor az alternatív, jézusi „háláchát” ezen idıtlen
judaizmus szempontjából csak eretnekségnek láthatjuk – hiszen eltér attól –, függetlenül attól
a ténytıl, hogy Jézus idejében ezeknek az általa vitatott kérdéseknek a nagy része még
emelkedett az általános elfogadottság rangjára a zsidóság széles tömegeiben (illetve az ıáltala
képviselt nézetek sem voltak akkor még hivatalosan elutasítva).
535 jPeá 2:17a, bB’ráchót 5a.
536 S’mót Rábbá 41:6.
537 jPeá 2:17a, bM’gillá 19b.