Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

273
Látható tehát, hogy az Újszövetség, szándéka szerint, nem új fogalmat vezet be, amikor
használni kezdi az „új szövetség” kifejezést, hanem egy Jirmeja-idézetre építi ezt a tanítást,
amelynek eredetije a Tanachban így hangzik (az IMIT-fordításban):
Ime napok jönnek, úgymond az Örökkévaló, kötök Izraél házával és Jehúda házával új szövetséget
[b’rít chádásá]. Nem mint azon szövetség, amelyet kötöttem [ló kább’rít áser kár’tí] ıseikkel, midın
megfogtam kezüket, hogy kivezessem ıket Egyiptom országából, amely szövetségemet ık megszegték,
holott én voltam az uruk, úgymond az Örökkévaló; hanem ez a szövetség, melyet majd kötök Izraél
házával ama napok után, úgymond az Örökkévaló: tanomat belsejükbe adom és szívükre írom, és leszek
nekik Istenül és ık lesznek nekem népül. És nem fogják többé tanítani egyik a másikát és egyik a
testvérét, mondván: ismerjétek meg az Örökkévalót, mert mindnyájan megismerni fognak engem,
aprajától nagyjáig, úgymond az Örökkévaló, mert megbocsátom bőnüket és vétkükre nem emlékezem
többé. 965
Az Isten és Izrael között kötendı új szövetség ígérete és eszménye nem újszövetségi eredető
tehát, hanem szerepel a Tanachban. Jirmeja próféta itt azt is világosan közli, hogy a –
valamikor a babilóni fogság után megkötendı – új szövetség nem olyan lesz, mint a korábbi,
amelyet egyértelmően azonosít a Szináj-hegyen megkötöttel, amelyet a nép megszegett. A
leendı új szövetséget azzal jellemzi, hogy „tanomat [et-tórátí] belsejükbe adom és szívükre
írom”, ami által mindenki személyesen ismeri meg Istent. Az új szövetség megkötése teljes
bőnbocsánattal és korábbi bőneik elfelejtésével is együtt jár majd.
A páli teológia ezt az ígéretet látja beteljesedni a Jézus-hitben. Nézzük meg közelebbrıl,
hogy ez ellentétben áll-e a Tórával vagy a Tanachhal.
A Jirmeja-szöveg éppúgy, mint a hozzá főzött páli gondolat, két irányban értelmezhetı: 1.
ha az új szövetséget, valamint azt az állítást, amely szerint az nem olyan lesz, mint a korábbi,
úgy magyarázzuk, hogy a Tóra lényegileg, tartalmilag megváltozik ennek során, azaz részben
vagy egészben érvénytelenné válik, 966
akkor nemcsak Pál, de maga a Tanach állítása is
szembekerül azzal, amit maga a Tóra, valamint Jézus és a Tizenkettı, valamint a rabbinikus
hagyomány is egybehangzóan állít a Tóra örökérvényőségérıl. A másik lehetıség, hogy 2.
nem azt kell értenünk a „nem mint azon szövetség, amelyet kötöttem atyáikkal” kifejezés
alatt, hogy a Szinájon adott Tóra parancsait, tartalmát, érvényességét Isten eltörli, hanem
valami mást. Ebben az esetben az iménti ellentmondások kiküszöbölıdnek, és Jirmeja – és a
Héber-levél – állításai összhangban maradhatnak a Tanach többi szövegével, Jézus és a
Tizenkettı hitvallásával és a rabbinikus felfogással is. De mi ez a más? Mind Jirmeja, mind a
965 Jer 31:30-33, kiemelések tılem.
966 Ebben az értelemben magyarázza az „új szövetséget” – a szamaritánus hátterő – Jusztinosz is már a 2.
században (Párbeszéd a zsidó Trifónnal, 11:3-23:2), egészen tragikus, brutálisan antijudaista és ugyanakkor
tipikus módon értelmezve félre az apostolok tanítását a Törvényrıl. Bár egészen kelletlenül és nagy nehezen
elismeri, hogy a Törvényt megtartó zsidókeresztények üdvözülhetnek, „gondolkodásbeli gyengeségeik” (47:2)
ellenére (47:1-4). Jusztinosz eszerint a Tizenkettıt is gyengének látta a gondolkodásban önmagához képest, bár
végül megengedıleg úgy is fogalmaz a zsidókeresztényekrıl: „a törvény megtartásával is megvallják Krisztust”
(47:4).