Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

217
az allegorizmus vádja tehát elesik. Egyébként – ezt késıbb majd részletesen is tárgyalom –
mivel a zsidókeresztények között (is) erıs volt a meggyızıdés, mint láttuk, hogy a Szentély
rövidesen elpusztul a nemzet bőnei miatt, írásaikban mindenütt kitapintható a felkészülés az
újabb szétszóratásra, amelyben ismét a Szentély nélkül kell majd Istennel való kapcsolatukat
fenntartaniuk, s az ott folyó áldozatokat az említett spirituális áldozatokkal helyettesíteniük.
Péter 2. levelében is található egy, a Törvény szempontjából esetleg problematikus hely:
ebben azt állítja, hogy címzettjei „isteni természetben részesülnek [genészthe theiasz koinónoi
füszeósz]” az általuk hallott isteni Ige által. Ezt a kérdést már részletesen tárgyaltam a
2.2.2.7.5.1. alfejezetben, 735 ahol kimutattam, hogy ez a gondolat önmagában nem ellentétes a
Tanach szövegével, sıt, még a szóbeli hagyományban is megfogalmazódik.
Az újszövetségi zsidókeresztény iratokban tehát nem találunk olyan szöveget, amely eltérne
a jézusi háláchától – amelyet már részletesen tárgyaltam –, és a Törvénnyel kapcsolatos
hőtlenséget feltételezne.
Ezek után rátérek a zsidókeresztények és a szóbeli Tan viszonyára.
3.2. A zsidókeresztények és a szóbeli Törvény
Az alábbiakban elıször a zsidókeresztények által megtartott, sıt továbbadott rabbinikus
rendelkezéseket és hagyományokat foglalom röviden össze; majd áttekintem az általuk
áthágott vagy érvénytelenített rendelkezéseket, amennyiben találunk ilyeneket; végül külön
fogom tárgyalni a Szanhedrinnel való viszonyukat is.
3.2.1. A zsidókeresztények viszonya a rabbinikus rendelkezésekhez és
szokásokhoz
3.2.1.1. Az Istennév kimondásának tilalma
Az eddig már tárgyaltakon kívül említsük meg mindenekelıtt azt, hogy az Istennevet
(Tetragrammaton) az Újszövetség egyetlen egyszer sem írja le, szereplıi nem mondják ki,
hanem azt minden esetben az akkoriban (is) helyette használt Ádonáj pontos görög
megfelelıjével, a Küriosz (Úr) szóval. Tekintettel arra, hogy az Istennév kimondásának
tilalma nem szerepel az írott Tórában, hanem kimondottan a szóbeli Tanhoz tartozik
(legkésıbb az i. e. 3. századtól fogva el volt tiltva, hiszen már a Szeptuaginta is a küriosszal
helyettesíti), az Újszövetség e szigorú következetessége mögött a nagyon régi hagyomány e
735 És vö. az ott is hivatkozott bÁvodá Zárá 5a-val.