Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

90
kimondta, tehát hozzá is köthetıek, mint prófétához. Figyelemre méltó, hogy így vezeti be
ıket: „Ez a tan a házról” [zót tórát hábbájit]. 252
Hasonlóképp a Dáviddal és leszármazottaival kötött isteni szövetség a Tóra egyes erkölcsi
típusú rendelkezéseit is felülírta, különösen a halálos bőn elkövetése esetén a halálbüntetés
végrehajtását. 253 De megemlíthetjük az Élijáhú által a Kármelen épített oltárt, amelyet maga a
rabbinikus irodalom is példaként említ arra, hogy a próféták bizonyos esetekben eltértek a
tórai parancsoktól anélkül, hogy ezzel bőnt követtek volna el. 254
Természetesen ezek az esetek mindegyike különbözik egymástól a részletek és az
értelmezési lehetıségek tekintetében. Az azonban mindegyikben közös, hogy ideiglenesen
vagy örökre, részlegesen vagy általánosságban, de hatályon kívül helyeznek tórai
rendelkezéseket, és azok helyett másokat helyeznek érvénybe. A Tanach egésze tehát az írott
Tóra öt könyvét nem egy abszolúte megváltoztathatatlan és örökre mereven rögzített
parancsgyőjteményként interpretálja, hanem egy élı, fejlıdı „lényként”, a kor változó
követelményeire válaszoló vagy éppen isteni beavatkozások által módosuló, rugalmas, mozgó
rendszerként. Amikor azonban ezt mondjuk, egy pillanatra sem állítjuk, hogy a Tóra egyetlen
betője is, valaha is érvénytelenné válhatna. Filozófiai nyelvet használva úgy fogalmazhatnánk,
hogy ez a mozgás magának a Tórának a kibontakozó mozgása, fejlıdése, amelyet kizárólag
saját belsı törvényei irányítanak, amely teljesen önmagából fakad. Mivel Isten nem változik,
lehetetlenség, hogy tökéletes Törvénye változzon. A Tóra fejlıdése nem változás, hanem
kibontakozás, mely mindmáig tart, és ezután is folytatódik. Amikor Józsua – és az
Örökkévaló – úgy dönt, hogy az esküvel kötött szövetség tórai parancsa felfüggeszti a
kanaániták kiirtására vonatkozó tórai parancsot a giv’óniak esetében, akkor nem követ el
törvénytelenséget, nem szeg meg, nem változtat meg, és nem érvénytelenít egyetlen parancsot
sem. Maga a Törvény bontakozik ki ebben az irányban, maga a Törvény értelmezi önmagát
így, miközben a szelleme és betője egyaránt örök és változatlan marad. Amikor Dávid a
Szentély terveit átadja Salamonnak, örökre kiüresítve ezzel a Miskán szerkezetére vonatkozó
szinte összes tórai rendelkezést, nem követ el törvényszegést, hanem maga a Törvény
fejlıdött tovább, anélkül, hogy ez egyetlen korábbi betőjét is érvénytelenítené. A Tanach
alapján ezt érthetjük a Tóra parancsainak örök érvényessége alatt, és ez nem zárja ki az egyes
– örökké érvényes – parancsainak kiüresedését vagy egy másik parancs által történı
252 Ez 43:12. Egyébként némely rabbik, akik ki akarták rekeszteni a kánonból Jechezkél könyvét, ezt éppen azzal
indokolták, hogy szavai ellentmondanak a Tórának (bSábbát 13b).
253 Lásd 2Sám 7:14-15, 1Krón 17:13-14, Zsolt 89:30-37 és vö. 2Sám 12:13, 14:21,33, 1Kir 11:4-13, 31-39,
2Krón 33:1-19 (bár M’nasse részesülése az eljövendı világban vitatott a Misnában: mSzanhedrin 11:2) stb.
254 bSzanhedrin 89b, bZ’váchím 4b, bJ’vámót 90b.