Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

35
Ezt a Jézust támasztotta fel az Isten, akinek mi mindnyájan tanúi vagyunk… 62
…akit az Isten feltámasztott a halottak közül, aminek mi tanúi vagyunk. 63
…az Isten a harmadik napon feltámasztotta, és megadta neki, hogy megjelenhessék, nem az egész
népnek, hanem nekünk, az Isten által elıre kiválasztott tanúknak, akik együtt ettünk és ittunk vele, miután
feltámadt a halottak közül. Majd megparancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek és tegyünk tanúságot
róla… 64
A tanúskodás, tanú szó állandó szerepeltetése egyértelmően a dolog megtörtént tény
jellegét erısíti, a szó korabeli jogi, vallásjogi és történeti értelmében egyaránt. Ne feledjük,
hogy zsidókról van szó, akik számára a Tízparancsolat nyomatékosan tiltotta a hamis
tanúzást, s akik annak is tudatában voltak, hogy két vagy három tanú egybehangzó tanúságára
akár halálbüntetés is hozható. Mint az elsı idézetbıl látszik, még az is fontosnak
nyilváníttatik, hogy a kiesett Júdás pótlásával a létszámot a szemtanúk közül újra tizenkettıre
kell emelni, ami a Törvény által megkövetelt minimum két fıs megkövetelt létszám hatszoros
„túlbiztosítását” jelenti. Hogy a dolog jogi felelısségével mennyire tisztában voltak, azt Pál
egyik levelébıl tudjuk meg:
Mert én elsısorban azt adtam tovább nektek, amit kaptam, hogy tudniillik a Messiás – az Írásoknak
megfelelıen – meghalt a mi bőneinkért, s hogy eltemették, valamint – az Írásoknak megfelelıen –
feltámasztatott a harmadik napon; és hogy megjelent Kéfásznak meg a tizenkettınek; azután pedig
megjelent még egyszerre több mint ötszáz testvérnek (közülük a legtöbben még mindig élnek, néhányan
viszont elhunytak); majd megjelent Jakabnak; késıbb az összes apostolnak; legvégül pedig, mint valami
fogyatékosnak, megjelent nekem is. (…) akár én, akár ık, így hirdetjük az igét, és ti is így lettetek
hívıkké. Ha pedig a Messiásról azt hirdetjük, hogy föltámasztatott a halottak közül, hogyan mondhatják
közületek egyesek azt, hogy a halottaknak nincs feltámadásuk? Hiszen ha a halottak feltámadása nem
létezik, akkor a Messiás sem támadt fel – ha pedig a Messiás nem támadt fel, akkor hiábavalónak
bizonyult a mi igehirdetésünk, és hiábavaló a ti hitetek is; sıt mi több, Isten hamis tanúinak is
bizonyulunk, mert Istenrıl tanúbizonyságot tettünk, hogy föltámasztotta a a Messiást, akit valójában nem
támasztott fel, ha nem támadnak föl a halottak. Mert ha a halottak nem támadnak föl, akkor a Messiás
sem támadt föl – ám ha a Messiás nem támadt föl, hiábavaló a ti hitetek, mert még a bőneitekben vagytok
(…) Csakhogy a Messiás föltámasztatott a halottak közül, mint a halottak elsı zsengéje. 65
Pál nyíltan és nyilvánosan szembenéz azzal, hogy amennyiben Jézus testi feltámadása nem
történt meg, akkor ı és az összes apostol hamis tanú, mégpedig Isten hamis tanúja. A
keresztény hagyomány egybehangzó állítása szerint az apostolok, Pált is beleértve – János
kivételével – valamennyien vértanúhalált haltak ezért az állításukért. Még Péter 2. levelét 66
érdemes itt megemlíteni, amely ezt mondja:
Mert nem kitalált mítoszokat [szeszofiszmenoisz müthoisz] követve ismertettük meg veletek a mi
Urunk, Jézus Krisztus hatalmát és eljövetelét; hanem mint akik szemtanúi [epoptai] voltunk az ı
62 Csel 2:32.
63 Csel 3:15.
64 Csel 10:40-42.
65 1Kor 15:3-20.
66 Ennek eredetiségét a történeti-kritikai iskola éppúgy kétségbe vonja, mint Dániel könyvéét vagy Jesája 40-66.
szerzıségét. De a levél eleje, sıt számos késıbbi részlete is egyértelmően és explicit módon Péter szerzıségét
állítja, tehát a probléma és annak lehetséges elvi feloldásai is ugyanazok, mint amazoknál.