Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

168
szabályzata – és vélhetıen a velük többé-kevésbé szoros eszmei rokonságban álló esszénusok
egy jelentıs része – mind a farizeus, mind a szadduceus irányzatot elutasította. 543 A „gödör
fiainak” (azaz elkárhozóknak), a „sima dolgok után kutatók”-nak, illetve a népen uralkodó
„csúfolóknak” 544 nevezték ıket, akik annyira messze mentek a gonoszságban, hogy még
figyelmeztetni vagy tanítani sem szabad ıket az igazságra, mert menthetetlenek. Ehhez a
nézethez állt közel a talán köztük felnevelkedett, szintén papi származású Keresztelı János
is 545 – valamint tanítványai –, akit nemcsak az Újszövetség, de Flavius is az egész népre nagy
hatást gyakorló, igaz embernek, illetve prófétának nevez. 546 Ez azt jelenti, hogy a nép nagy
része kapható volt a farizeusok és a szadduceusok elleni erıs kritika elfogadására.
A vélhetıen a természetfölöttire a többieknél is nyitottabb chászidok köreiben a perzsa
kortól folyamatosan keletkezı apokrif iratok tömege is számos, a farizeus állásponttól erısen
eltérı koncepciót tartalmaz.
A farizeus irányzat az 1. században Flavius szerint mindössze hatezer fı körüli létszámmal
rendelkezett, ami a körülbelül két és félmilliós lakosság elenyészı része csak. 547 Ennek
ellenére valamennyi forrás megerısíti, hogy részint a Szanhedrinben megszerzett többségi
befolyás miatt, részint pedig amiatt, hogy írástudóik a vallási tanításban, a helyi közösségek
vezetésében és a bírói hivatal gyakorlásában mindenfelé kiemelkedı pozíciót értek el, eléggé
nagy mértékben „lefedték” a nemzet hitéletét, és általában az ı véleményük érvényesült.
Mivel nézeteik természetesen nemcsak elvi jellegőek voltak, hanem éppen a gyakorlati életet
szabályozták, ezért az emberek nemcsak szabad lelkiismeretbıl, meggyızıdésbıl rendelték
alá magukat többé-kevésbé nekik, hanem gazdasági-kereskedelmi tevékenységük, közösségi,
családi életük, kapcsolataik esetleges sérelmétıl való szorongásból, egzisztenciális félelem
által motiválva is. Ez a befolyásuk Júdeában igen nagy mértékben uralta a társadalmat, s
annak ellenére, hogy a legtöbb ember nem csatlakozott a mozgalom külsı, illetve belsı
köréhez mint neemán („megbízható, hitelesített”), illetve chávér („társ”), a kiközösítettségtıl
543 Vermes: A qumráni közösség és a holt-tengeri tekercsek története, 187. o.
544 „Ezek a Pimaszok, akik Jeruzsálemben vannak, ık azok, akik elvetették az Úr törvényét, és Izrael Szentjének
szavát megvetették (…) Ez a Pimaszok gyülekezete, akik Jeruzsálemben vannak…” (Jesája kommentár, 4Q162,
2:6-10, Fröhlich Ida fordítása.) Szerintem ez a hely is vonatkoztatható a farizeusokra: „A fal építıi – akik a Cav
után mennek; a Cav – ı a Csepegtetı…” (Damaszkuszi irat, CD, 4:19) A „fal építıi” vonatkozhat az „építsetek
védıkerítést a Tóra köré” farizeus alapelvére (bÁvót 1:1), a „Cav” pedig egyértelmően a Jes 28:10-ben szereplı,
valószínőleg parancs jelentéső szó, melyrıl a próféta ezt mondja: „parancs parancsra, parancs parancsra [cáv
lácáv cáv lácáv]”, azaz aprólékos törvényi túlszabályozásra utal. A „csúfolót”, a „csepegtetıt” és a „sima dolgok
kutatását” azonosítja a Damaszkuszi irat 1:14-18, ez tehát mind a farizeusokra és szadduceusokra vonatkozhat,
akik eltévelyítették Izraelt.
545 Vö. Mt 3:7.
546 Flavius: A zsidók története, 18:116.
547 Flavius: A zsidók története, 17:42. A nép létszámáról való becslés: Vermes: Jézus és a judaizmus világa, 26.
o., Flavius: A zsidó háború, 6:9:3.