Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

174
Ha most újra emlékeztetünk arra, hogy Jézus idejében ez a rendszer természetesen messze
nem ennyire világos, kifejlett, rendszerezett, részleteiben tisztázott, ellentmondásoktól
megtisztított formájában létezett, akkor Jézus fentebb idézett mondásainak fényében könnyen
megvizsgálhatjuk, hogy a szóbeli Tan mely összetevıit utasította el:
1. A „vének hagyományai” emberi parancsok, márpedig Jesája próféta szerint, ha emberi
parancsokat tanítanak – ráadásul mintegy isteni tekintéllyel –, akkor istenfélelmük
hiábavalóvá válik. Eszerint Jézus, miközben a Szanhedrin és a bíróságok Tórán alapuló
vezetési és ítélethozatali jogát elismerte, határozataikat és rendeleteiket azonban korlátozott
érvényőnek tekintette, semmiképpen sem a Tanachban olvasottakkal egyenrangúnak. Vitatta
tehát a szóbeli Tan fenti, elsı felosztásának 4./b) pontjában és a második felosztásnak a 4.
pontjában foglaltakat. Fenntartotta a lehetıségét annak, hogy tévedhetnek. Elutasította azt a
hermeneutikai alapelvet, amely szerint a háláchának emberi parancsnak kell lennie (errıl
rövidesen részletesen is szólok). Úgy tőnik, elvi szinten is elvetette az „építsetek védıkerítést
a Tóra körül” programját, vagyis azt a törekvést, amely szerint a Tóra parancsait további –
emberi – parancsokkal kell körülvenni védelmük érdekében.
2. Elutasította, hogy ezekkel az emberi parancsokkal egyes esetekben felülírják az isteni
parancsokat, s utóbbiak megtartását elhagyják az elıbbiek érdekében. Eszerint – legalábbis
általánosságban – elvitatta a jogot a Szanhedrintıl és a bíráktól, hogy a Tanachban található
bármely isteni parancsot érvénytelenítsék (ld. fent szintén az elsı felosztás 4./b) pontjában).
3. Általánosságban óvatosságra int a farizeusok és szadduceusok tudományát illetıen: ez
vélhetıen az alapelvek, valamint az általános hermeneutikai szabályok, a következtetési
módok, a törvényalkotási módszerek kritikáját jelenti. Eszerint a maguktól értetıdınek vett
logikai alapelveket és az elfogadott írásmagyarázati szabályokat (például a Rabbi Ismáel által
késıbb rendszerbe foglalt 13 szabály közül azokat, amelyeket ekkor már használtak) kritika
alá vonta. (Ugyanakkor, mint már láttuk, a kál váchómer szabályt ı is alkalmazta. Ennek
nyomán felvethetı, hogy talán a Tanachban található elveket fogadta el, a késıbbieket nem.)
Valószínőleg kétségbe vonta a döntéseknél alkalmazott többségi elv abszolút voltát is.
4. Szerinte túl szigorú, az emberek számára elviselhetetlen túlszabályozás mindennek az
eredménye, amely pedig – mivel teljesíthetetlen normákat állít fel – képmutatásba viszi a
közösség tagjait. Eszerint úgy tőnik, Jézus nagyobb értelmezési szabadságot hagyott volna a
nép tagjainak abban, ahogyan saját életükre nézve a Tóra parancsait alkalmazzák.
A felsoroltak közül az alábbiakban közelebbrıl megvizsgálom a lényegieket: 1. a háláchá
emberi jellegével kapcsolatos felvetést; 2. a Szanhedrin arra vonatkozó jogának kérdését,