Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

225
tőnik, nem tartották elképzelhetetlennek, hiszen végül megállapították: „Ezek szerint Isten a
nem-zsidóknak is adott megtérést az életre!” A még nagyobb megdöbbenést alighanem az
váltotta ki, hogy mindez anélkül történt meg, hogy elızetesen „teljes prozelitákká” váltak
volna, azaz a Törvény teljességének megtartására való elkötelezettség nélkül.
Péter végül úgy dönt, hogy merítkezzenek be Jézus nevére – ez a rituális fürdı alighanem
már nem a prozeliták betérésének bemerítkezését jelentette elsısorban, és nem is a rituális
megtisztulást szolgálta (amelynek korábbi megtörténtét a Szent Szellem leszállása már
igazolta), bár nyilván ezeket is magában foglalta; hanem azt a Keresztelı János által
„kifejlesztett”, majd Jézus tanítványai által is gyakorolt bemerítkezést, amelynek tartalma
több volt az elıbbieknél, hiszen egyrészt Jézus-hívıkké váló zsidók is gyakorolták, másrészt
mindenki csak egyszer tette meg életében. Nem esik szó viszont arról, hogy körül kellene
metélkedniük, vagy „teljes prozelitává” kellene válniuk. Nem kellett tehát zsidóvá válniuk,
betérniük ahhoz, hogy a Szent Szellem rajtuk lehessen. A gér tósávnak – legalábbis a 3.
századi Rabbi Jóchánán szerint – egy év gondolkodási idıt kell adni, hogy eldönthesse: akar-e
teljes értékő prozelita lenni. 770 Lehet, hogy Péter ezért nem lépett tovább? Vagy maga is
érezte, hogy a helyzetet elıbb teljes mélységében meg kell érteni ahhoz, hogy dönteni
lehessen? 771
Mindenesetre a döntés késıbb megszületett, ezt külön fogom tárgyalni a megfelelı helyen.
Most csak ezt a kiinduló helyzetet kívántam rögzíteni, amely meghatározza az Újszövetség –
beleértve Pál összes írásait – egész pogánykeresztényekkel kapcsolatos teológiáját és
hálácháját.
Mint láttuk, valójában itt sem hágtak át kifejezett rabbinikus tilalmat az apostolok,
legfeljebb annyi mondható, hogy szokatlan helyzetbe kerültek, és azt szokatlan módon
oldották meg (vagy oldotta meg Isten).
3.2.1.4.4. Még egyszer a pogányokkal való együtt étkezésrıl
Itt kell kitérnünk még arra, hogy Péter és a zsidókeresztények még jóval késıbb is nehezen
tudták értelmezni a nem-zsidókkal való együtt étkezés kérdéseit, és ez ingadozó
lelkiismerethez, az pedig kettıs magatartáshoz vezetett. Fontos, hogy nem a Szentföldön,
hanem a diaszpóra területének egyik legjelentısebb városában történt a következı eset sok
évvel késıbb:
770 Grüll: „Világosságul adtalak a népeknek”, 127. o.
771 A teljes történetet kimerítıen és részletesen elemzi Le-Cornu-Shulam: A Commentary on the Jewish Roots of
Acts a teljes rabbinikus irodalom fényében, és nagyjából ugyanerre a következtetésre jutnak (I. köt. 573-612. o.).