Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

114
evangéliumok szerint, amikor Jézus elfogatásáról tanácskoztak: „Ne az ünnepen, nehogy
lázadás törjön ki a nép között!” 358 Az is kevéssé valószínő, hogy a két Jézus-szimpatizáns
Szanhedrin-tag, Nikodémosz és arimathiai József a munkaszüneti ünnepnapon eltemették
volna Jézust, holott ezt még a tanítványi köréhez tartozó asszonyok sem kockáztatták meg.
Ezen felül, ha ez a nap valóban ünnepnap volt, akkor a szöveg nem nevezhetné elıkészület
napjának, mivel munkaszüneti napon semmiféle elıkészület nem lett volna lehetséges, még
akkor se, ha valóban másnap lett volna szombat. Ez a teória tehát számomra sokkal kevésbé
meggyızı a fentebb ismertetett elsı változatnál.
Alfred Edersheim is hasonló koncepciót vall, azzal a különbséggel, hogy véleménye szerint
Jézus a néppel együtt a „hivatalos” idıben fogyasztotta el a peszachi vacsorát, majd éjszaka,
hajnal felé – azaz niszán 15-én – a munkaszünet megszentségtelenítésével tartóztatták le és
ítélték el titokban, törvénytelenül, szabálytalan, nem hivatalos tárgyaláson még napkelte elıtt.
Ezután egész nap fogva tartották Kajafás házában, azaz a nép elıtt nyilvánosan nem szegték
meg a szombatot; és csak egy nappal késıbb, niszán 16-án, félünnepen vitték Pilátus elé,
amikor ez már nem ütközött a munkatilalom törvényébe. Ebben az esetben újra felmerül a
kérdés, hogy miért nem mentek be Pilátushoz az épületbe – „nehogy tisztátalanná váljanak, és
megehessék a peszachi bárányt” –, jóllehet a bárányt már az elızı nap elıestéjén, majdnem
két napja kellett megenniük. Edersheim azzal oldja fel a problémát, hogy azt állítja: a
„paszkha” kifejezés itt az egyhetes ünnep alatt feláldozandó másik áldozati állatra
vonatkozik 359 – és nem a kifejezetten 14-én megeendı bárányra –, amelyet a papoknak kellett
elfogyasztaniuk a Szentélyben – és mivel a Szanhedrin tagságának jelentıs része pap volt,
ezért tartózkodtak attól, hogy a kovásztalan kenyerek másnapján, félünnepen (egyébként a
farizeusok által egyúttal az elsı zsengék ünnepének nyilvánított napon) belépjenek a
Praetoriumba. Edersheim nagyon részletesen tárgyalja itt ezt a kérdést, sıt a vele kapcsolatos
vitákat is számos hivatkozással. Nekem nem feladatom ebben ennél részletesebben
elmélyedni, mivel kizárólag az érdekel: létezik-e elvileg a problémának olyan megoldása,
amelynek értelmében Jézus nem hágta át az írott Törvényt. Mivel láthatóan több ilyen
értelmezés is elképzelhetı, a részleteket illetıen itt nem szükséges döntenem.
Protestáns körökben megfogalmazódott olyan változat is, amely szerint a tömegesen
bemutatandó peszach-áldozatot lehetetlen volt egy nap alatt bemutatni, ezért rabbinikus
rendelkezéssel engedélyezték a két napig tartó peszachot. Ennek azonban semmi nyoma nincs
358 Mt 26:3-5, Mk 14:1-2, Lk 22:1-6., kiemelés tılem.
359 Ti. a chágigának, azaz ünnepi áldozatnak nevezett állatra, lásd Edersheim: The Life and Times of Jesus the
Messiah, V. könyv, 14. fejezet. Az általa hivatkozott bibliai és rabbinikus helyek ebben a vonatkozásban: Dt
16:1-3, 1Krón 35:1-2,6,18, mChágigá 1:3, jChágigá 76a,c, bChágigá 9a.