Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

116
tizennegyedikén reggel, mert az egész nap ennek az ideje (…) Valóban úgy van megírva, hogy
sötétedéskor [kell levágni]? Ulla, Rabbi Ilaj fia azt mondta: A két este között. De akkor az
egész nap alkalmas a mindennapi áldozathoz is, mivel azzal kapcsolatban is ’a két este között’
kifejezést használja?...” 364 A részletes vita után 365 a g’márá végül elveti a lehetıséget – mert a
Rabbi, valamint Rabbi Jóchánán másképp értelmezik Ben Bathirát –, de a részlet jól mutatja,
hogy a tánnáím idejében, sıt a Misna rögzítésekor is jelen volt még a vélemény és az elvi
lehetıség, hogy a „két este között” kifejezés a niszán 13. estéjétıl 14. estéjéig tartó 24 órára
vonatkozhat, s ezért a bárány levágása már 13-án napnyugta után érvényes lehet. A Tóra
betője szerint tehát mindenképpen, a lehetıséget csak a szóbeli Tan zárja ki – évszázadokkal
késıbb.
Mindent egybevetve az ismertetett értelmezések közül magam részérıl a legutóbbit (a 24
órás „két este között”) érzem a legvalószínőbbnek, esetleg az elsı verzióval
(esszénus/szadduceus naptár követése) kombinálva. A kettı együtt ugyanis minden
tekintetben teljesen kielégíti az írott Tóra követelményeit. Edersheim fentebb ismertetett
verzióját sem tartom elképzelhetetlennek. De nem szükséges ezek között végleges döntést
hoznunk ahhoz, hogy megállapíthassuk: több olyan megoldás is elképzelhetı, amely szerint
Jézus az írott Tóra rendelkezéseinek bető szerint eleget tett, míg a szóbeli Tórát itt is
rugalmasan kezelte.
2.2.2.7. A Messiás mint Isten fia, képe, szava, és mint testben megjelent
Isten problémája
Elérkeztünk a Törvény és Jézus kapcsolatát érintı legmélyebb és mind történelmileg, mind
érzelmileg leginkább megterhelt kérdéshez, a zsidóság és a kereszténység között folyó
párbeszéd legproblematikusabb és legnagyobb jelentıségő eleméhez, amely a két hagyomány
közötti leggyökeresebb ellentétnek tőnik: összeegyeztethetı-e az írott Tórával és a Tanachhal
az a hit, amely szerint a Messiás – a szó nem átvitt értelmében – Isten fia, Isten képmása, Isten
szava, illetve maga a testben megjelent Isten? A magam részérıl az alábbiakban a kérdéshez
kapcsolódó rendkívüli érzelmi és évezredek alatt rárakódott történelmi terheket egyfelıl a
364 Uo. A mindennapi áldozatra vonatkozó kérdéshez ld.: Ex 29:39,41, Ex 30:8, Nu 28:4,8. A Tóra a mindennapi
esti egészen elégı áldozat és illatáldozat felıl is ugyanezzel a kifejezéssel rendelkezik, felmerül tehát a kérdés,
hogy akkor ezeket is egész nap be lehet mutatni? A vita során megfogalmazódik, hogy azok esetében nem helyes
ez az értelmezés (mivel ott más, az idıpontra utaló kifejezés is szerepel), de a peszach-áldozat esetében igen
(mert ott nem szerepel más, az idıpontot közelebbrıl meghatározó kifejezés)!
365 Melyet itt nem szükséges részletesebben ismertetnünk, lásd: bZevachim 11b-12a, kiemelések tılem.